Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Horváth István - Egyetemisták, főiskolások - Salgótarján képének néhány meghatározó motívuma

len nyomot hagytak. Arról is érdemes szólnunk, hogy a rendelkezésre álló munkaerő is sajátos vonásokkal bírt. Többnyire a szakképzett kohászok sem helyben képződtek a kezdetekben, hanem hasonlóan a bányászokhoz, úgynevezett „vándor" munkások voltak, akik részben a jobb munkafeltételek, a magasabb bérezés vonzó hatására járták körbe a Felvidék érintett kohász és üveges munkahelyeit. Letelepedésük a második, a harmadik generáció idején következett be. Salgótarján helye a települések rendszerében A tudomány várostípusai Salgótarján megjelenése a tudományos irodalomban lényegében a két világháború közötti időszakra tehető. Első kutatói között érdemes megjelölni Mendöl Tibort, aki már korai, e témakörben született tanulmányában viszonylag pontos képet rajzolt a Felvidéken XIX. század közepén végbement gazdasági, településfejlesztési változásokról. Salgótarjánt ebbe a tájegységbe illeszkedő településként írta le, jellemezte. Minősítései olyannyira helytállónak bizonyultak, hogy azok napjainkra sem veszítettek értékükből, és napjaink témával foglalkozó tankönyveiben is megtaláljuk munkássága legfontosabb eredményeit. Mendöl szerint az elmúlt több mint száz év fejlődési eredményei sokoldalúan igazolhatók, amely a településfejlődésben is kimutatható. Véleménye szerint a XIX. század: „Várost csak egy helyen teremtett ez a fejlődés: Salgótarjánban, nagyobb szénbányavidék elsősorban szintén bányászkodó, de amellett vasat, üveget gyártó, boltokat, iskolát, hivatalokat tömörítő központjában."

6 A hosszú tudományos munkára épülő felsőoktatási tankönyveink lényegében a Mendöl által is kijelölt pályán továbbhaladva a XX. század elejétől 1945-ig húzódó időszakra érvényesen az alábbiak szerint jellemezték városainkat: „A városok funkci-