Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Tűzoltók Salgótarjánban

Cs. Sebestyén Kálmán TŰZOLTÓK SALGÓTARJÁNBAN „Jótékony a tűz ereje / Amíg az ember bír vele" - sűrítette két sorba Schiller az évezredes tapasztalatot. Mert ha elszabadul, felemészt mindent, ami az útjába kerül, mint Gyöngyös nagy részét a XX. század elején, vagy a ma már világörökség részeként nyilvántartott hollókői faluközpontot, mely 25 év alatt négyszer égett porig. De sorolhatjuk tovább, hogy 1808-ban Sámsonháza, 1863ban Bokor, 1865-ben Lucfalva, 1866-ban Dejtár, 1874-ben Homokterenye, 1885-ben Vanyarc, 1889-ben Szúpatak, 1890-ben Vizslás, 1903-ban Cered stb. teljes egészében a tűz áldozata lett. Annak ellenére megtörténtek ezek, hogy „a tűznek s gyúlásoknak keserves és mindenkor messze terjedő következései, amennyire lehet, meggátoltassanak", 1793-tól majdnem évente adott ki Nógrád vármegye nemesi közgyűlése „végzéseket". 1802-ben 17 pontban foglalták össze a tűz elleni védekezés legfontosabb teendőit. Elsőként megismétlik azt az 1770-es évek óta érvényben lévő tiltást, hogy „a házak derekainak fából, mint könnyen gyulladható szerből való építése meg nem engedődik, sőt tiltatik, tisztviselő uraknak meghagyván az ilyetén házak derekainak lerántása iránt rendeléseknek megtételét." Szintén korábbi rendelkezés nyomán újra előírják, hogy minden háznál vízzel telt kádat és létrát kell tartani. A községnek is létrát és horgokat kell beszerezni, hogy „a tűz alkalmatosságával a szomszéd házak tetejét a mentők azonnal rántsák le" ezekkel. Az eszközöket 1772-ben már számba vették. Ekkor Salgótarjánban 15 létra, 2 csáklya, 20 hoszszú nyelű kapa, 15 oltáshoz szükséges vödör és 20 fáklya állt rendelkezésre az oltási munkákhoz. A megelőzés érdekében a községi bírónak minden hónapban ellenőrizni kellett a kéményeket, azok tisztítását. Részletesen szóltak a szabályren-