Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Baráthy István: Tarjáni emlékképek: - Emlékeim a Pécskő utcából I-II.

Kérek engedélyt, hogy ne történelmi hivatalos beszámolót tartsak, hanem mesélve mondjam el mindazt, amit erről az utcáról tudni kell, illetve ami emlékként megmaradt bennem. A város központjában, a Rákóczi útról (korábban: Fő utca) nyílik városunk egyik legrégibb utcája. A múltszázad második felében alakult ki. Ez az az utca, melynek keletkezésétől kezdve két neve volt egészen 1970-ig, a „Pécskő", illetve „Cigány" utca. Nevét a környezet, illetve település adta. Az utca a „Pécskő" bazalthegy felé vezet és az utca egyharmad részét cigányok lakták 1970-ig. Azóta már csak Pécskő utca a neve. Városunk legrendezetlenebb utcája volt. Ennek részben az volt az oka, hogy az utca közepén kacskaringós patak folyt végig. A patak két oldalán települtek a házak. A jobboldal sík volt, míg a baloldalt kétharmad részben lankás, majd erős meredek hegy övezte. Az úgynevezett Pécskő utcai domb. A kacskaringós 3-8 méter széles patakmeder megosztotta az utca területét és így nem volt lehetséges formás utca kialakulása. Az utca jobb oldalán csak egész rövid részen lehetett kocsival közlekedni, míg a baloldal középső részén csak a patak medrén tudtak menni a kocsik. Az utca jobboldali házainak kétharmad részét csak hidakon keresztül lehetett megközelíteni. Az utca baloldalán - a Somlyó utcától kezdve kezdetben lankás, majd mind meredekebb domboldalra úgy települtek a házak, mintha egymásra