Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)
I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Kovács Anna: Balázs János és városa, Salgótarján
„Tavasz van. Ha kijövök kunyhómból s előre nézek, velem szemben magasodik, helyes mérnöki rendszerben épített lakótelep. A régi város pedig szűk volt, szorosan egymásba épített, alacsony utcáival... végzetként sújtotta, bontották a régi utca-sorokat, építették az új, korszerű lakóépületeket. Nem ment az rázósan-zökkenő mentesen, mert ki az az egyszerű dolgozó, vagy kicsit nagyobb életnívójú polgár, aki jó néven veszi, szerencsének, hogy megfosztják ősi otthonától, amelyben született s leküzdötte életidejét és megöregedett, s akkor egyik napról a másikra menesztik egy másik lakóhelyre. Hegy és dombháton kiirtott erdők helyén, régen művelt-szántott dűlőkben, lankákon tarkán tünedeznek a lakóházak... A gyors ütemben emelt beton építmények, toronyházak, bérkaszárnyák terjedelmes tömbjeiben az ide vándorolt családok adják a lakólétszámnak többségét. " A Pécskődombról nézve távoli, idegen, mérnöki pontossággal szerkesztett, szürke, rideg világnak tűnik ez. a szabályos épület kockák melyekben darazsakként, vagy termeszhangyák gyanánt a nyüzsgést alkotják És a beton monstrumok szomszédságában, a Pécskő utcában sűrűn és dúsan burjánzó, lélegző „biológiai-társadalmi képződményként" élte a maga öntörvényű életét a cigánytelep. Egyik lakója, Balázs János figyelő, elemző szemei és alkotó, teremtő keze előtt. Balázs János gyakran választotta művei tárgyául közvetlen környezetét, de a művészi ábrázolás mellett elméletileg is rendszerezte tapasztalatait, írásai a személyesen átélt élmény hitelességével szólalnak meg. Egyik megrázó ifjúkori emléke, amikor az 1920-as évek végén a polgármesteri hivatal, tarthatatlannak és veszélyesnek minősítve a Pécskődombra ragasztott viskók állapotát, megkísérelte a telep felszámolását. A terv kivitelezése azonban elmaradt, nagyrészt a lakók „csökönyös makacsságának szövevényében" akik át sem vették a papírokat, tudomásul sem vették