Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Kovács Anna: Balázs János és városa, Salgótarján

Balázs János a kunyhója előtt hangú, korszerű harmonikám, ezen csörgőm kedves zenei témáimat, amelyeket én komponálok, nekem illő kedvteléshői, szeretem ezt a kötöttséget, ami életem egyik örömét adja... " Apját korán elveszíti, anyja a négy árván maradt gyermekkel, köztük az akkor 5 éves Jánossal Salgótarjánba költözött. Lakást, védő menedéket a rokonság közelében kerestek. Balázs János az iskolában két elemi osztályt végzett el, de az első világháború eseményei hatására lerázhatta magáról az „iskola nyűgét, terhét". Az iskolapadon kívül keserűbb iskolát kellett kijárnia. A félénk, törékeny, visszahúzódó gyerek korán megtapasztalta a magány érzetét, kortársai nem fogadták be játszótársnak maguk közé. A telepi öregekhez csatlakozva tanulta meg, hogyan szerezze meg napi élelmét, és az ő meséikből nyerte azt a szellemi táplálékot is, amire oly nagyon éhezett, amit majd később a könyvek segítségével próbált csillapítani. „Mint erdőbe járó mezítlábas gyerek: már abban az időben komoly nyugodtsággal megbékültem helyzetemnek nem változó szegénységével. Minthogyha az örökös törvényszerű hatalom elém rakta volna életem-menetének ősi kiszabott mintáját... én, aki nehéz terhek cipeléséből éltem,