Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Balogh Zoltán: Letűnt „kocsma csillagok" Salgótarján egén

hogy a salgótarjáni zászlóalj frontra induló katonái még a régi szokás szerint felkeresték a város vendéglátó helyeit és bizonyára tiszteletüket tették a Nemzetiben is, hogy búcsút intsenek a civil életnek és elbúcsúzzanak a salgótarjáni lányoktól. A gazdasági helyzet, az életviszonyok romlása következtében jelentősen megdrágult a vendéglői étkezés és szórakozás. 1942-ben az első osztályú kategóriába sorolt Nemzetiben egy menüért 2,20 pengőt, egy üveg világos sörért 80 fillért kértek, egy üveg Törley pezsgő 12,80 pengőbe került. A város szociális ügyosztálya a Nemzeti Segély és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége helyi csoportja 1945. decemberében egy közkonyha felállítását határozta el. A Nemzeti szálló földszinti helyiségébe telepített közkonyhán ezáltal a város arra rászoruló szegényei ingyenes ellátáshoz, a szegénykeresetű munkások és értelmiségiek pedig olcsó ebédhez juthattak. Az éhségen kívül a korán beköszöntött kemény hideg is keserítette a szegények sorsát, ezért a Nemzeti, egész napos nyitvatartással melegedő helyként is szolgált számukra. A népbüfé megnyitásáig a város vendéglői ellátásának terhe a Nemzeti szálloda éttermére nehezedett. A helyi sajtó által a város nem éppen díszes nevezetességének titulált Nemzeti körül napirenden voltak a botrányok. A vendégek elsősorban az előfizetéses menü dolgaival voltak elégedetlenek, de a gyakran ehetetlen ételek miatt is elég sok panasz érkezett az étterem vezetőihez. Az egykori patinás mulató színvonala egyre süllyedt, kocsmásodását talán éppen az is segítette, hogy naponta délelőtt 10 órától éjjel 2 óráig tartott nyitva. Szilveszteri báljai, nótaestjei, cigányzenéje, ahol Botos Bandi népizenekara játszott, vendégei számára így is örökre emlékezetesek maradnak. 1953-54-ben fekete fellegek gyülekeztek a Nemzeti szálloda felett. A szaktárca által 1954-ben Salgótarjánban felépítendő új szálloda és étterem helyéül ugyanis a Nemzeti szállodát és környékét jelölték ki. A tervezett ötszintes szálloda és étterem azonban soha nem valósult meg, a Nemzeti megmenekült a lebontástól, de az új szálloda is csak tíz év múlva épült fel az új városközpontban.