Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Balogh Zoltán: Letűnt „kocsma csillagok" Salgótarján egén

a csendőrőrs létszámának állandó növelését kérték. „A munkásmozgalmak fékentartása és különösen a kitörőfélben lévő mozgalmak gyors elnyomhatása céljából" 1894-ben már katonaság elhelyezését kérelmezték. A Vadász „...De a Vadász tánctermében Egyre tart a lárma, zaj; Kurjongatás, csárdás hangzik S közbe édes lánykacaj." A korabeli kupiéban megénekelt élettel teli, harsány hangulata révén a Vadász-szálloda sokáig meghatározó szerepet vitt Salgótarján életében s lett a nagyközség majd a város polgárságának kedvelt közéleti színtere. Alapítása 1875 utánra tehető, és Grossberger Adolf vállalkozó, likőr és ecetgyáros nevéhez köthető. A szállodára vonatkozó első adat Salgótarján színházi életével kapcsolatban merül fel. Az 1880-as évek elején téli és nyári játszóhelyen lépett fel az itt tartózkodó társulat. A takarékpénztár épülete adta a téli színkörnek a helyet, a nyárit a Vadász-szálló udvarán építették fel. Az itteni előadásokról 1881 és 1883 nyarán a Friedler Ármin nyomdájában készült színlapok tájékoztatnak. A júliusi országos vásárok jó alkalomnak kínálkoztak a színtársulatok nyári fellépésére. A századforduló után a Vadász-szálló nagyterme szolgált a vidéki színtársulatok előadásának színhelyéül. Később egyre inkább felzárkóztak melléjük a helyi műkedvelők, akik az akkori divatos népszínműveket adták elő. 1908 elején például a Salgótarjáni Műkedvelő Egyesület két, a Hirsch- és Frank Gyár alkalmazottainak olvasóköre egy alkalommal lépett föl. Előbbi egyszer a „Szökött katonát", másodszor a Kossuth szobor javára rendezett hazafias ünnepélyen „A szabadság ünnepére" c. műsort, utóbbi az „Ördög mátkáját" mutatta be. A „Vadász" igazi rendezvényeit azonban a mulatsá-