Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Balogh Zoltán: Letűnt „kocsma csillagok" Salgótarján egén

italmérési jogát, így a község az ügyben - a regále­jogot elkerülendő - kérvényt intézett a megyei al­ispáni hivatalhoz. A több italmérési helyiség nyitá­sából származó magasabb haszonbérből a község a kocsmák számának szaporodásával ráháruló ki­adási gondok fedezetét remélte, hiszen „a rendőri személyzetet közrendészeti szempontból is szapo­rítani s jól fizetni kell". A korabeli salgótarjáni, de a magyarországi vi­szonyokra is jellemző a két szomszédos község re­gáletulajdonosa, gróf Mikó Imre volt miniszter és Szilárdy Ödön közű vita, amelyet Belitzky János kutatásai tártak fel. Gróf Mikó Imre baglyasaljai re­gálejogát bérbe adta egy kocsmárosnak, amit jó bo­ra miatt a salgótarjániak is szívesen látogattak. Szilárdy ebben nem mást látott, minthogy Mikó baglyasi kocsmáját az ő regálejogának csorbítása végett állította fel. A regálejog szerint a Salgótarján­ban lakók, legyenek azok parasztok vagy bányá­szok csak az ő borát ihatták. Igaza bizonyítására és jogai védelmére Szilárdy pandúrokat kért a szolga­bírótól és saját puskás embereit is kivezényelte a két község határára. Az éjjel-nappal ott strázsáló őr­ség a baglyasi kocsmából visszatérőktől elkobozta az ott vásárolt bort, edényeiket összetörték és „szi­gorú fenyegetés, sőt agyonlövetés terhe mellett", megültották nekik a Tarjánon kívüli borvásárlást. Hiába fordult a minisztériumhoz Mikó, a megyei közigazgatás támogatását is bíró Szilárdynak adtak igazat. Szerinte Mikó „vagy irigységből vagy nemte­len bosszúból" támadta meg eljárását. A századfordulóig rohamosan növekvő lakossá­gú Salgótarjánban a népesség gyarapodásával nőtt a kocsmák száma is. Erről gondoskodott a község elöljárósága, amely testületi ülésein egymás után hozta rendeleteit a kocsmák számának növelésé­re, egészségügyi és közrendészeti szempontokra hivatkozva. 1894-re így egy év alatt 24-ről 32-re növekedett a számuk. A képviselőtestület igen sa­játosan értelmezte az 1888-as italmérési törvény­nek az italmérések számának korlátozásáról szóló kitételeit. Eszerint a kimérési engedélyek számát az állandó és hullámzó lakosság szükségletére, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom