Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Balogh Zoltán: Letűnt „kocsma csillagok" Salgótarján egén

italmérési jogát, így a község az ügyben - a regálejogot elkerülendő - kérvényt intézett a megyei alispáni hivatalhoz. A több italmérési helyiség nyitásából származó magasabb haszonbérből a község a kocsmák számának szaporodásával ráháruló kiadási gondok fedezetét remélte, hiszen „a rendőri személyzetet közrendészeti szempontból is szaporítani s jól fizetni kell". A korabeli salgótarjáni, de a magyarországi viszonyokra is jellemző a két szomszédos község regáletulajdonosa, gróf Mikó Imre volt miniszter és Szilárdy Ödön közű vita, amelyet Belitzky János kutatásai tártak fel. Gróf Mikó Imre baglyasaljai regálejogát bérbe adta egy kocsmárosnak, amit jó bora miatt a salgótarjániak is szívesen látogattak. Szilárdy ebben nem mást látott, minthogy Mikó baglyasi kocsmáját az ő regálejogának csorbítása végett állította fel. A regálejog szerint a Salgótarjánban lakók, legyenek azok parasztok vagy bányászok csak az ő borát ihatták. Igaza bizonyítására és jogai védelmére Szilárdy pandúrokat kért a szolgabírótól és saját puskás embereit is kivezényelte a két község határára. Az éjjel-nappal ott strázsáló őrség a baglyasi kocsmából visszatérőktől elkobozta az ott vásárolt bort, edényeiket összetörték és „szigorú fenyegetés, sőt agyonlövetés terhe mellett", megültották nekik a Tarjánon kívüli borvásárlást. Hiába fordult a minisztériumhoz Mikó, a megyei közigazgatás támogatását is bíró Szilárdynak adtak igazat. Szerinte Mikó „vagy irigységből vagy nemtelen bosszúból" támadta meg eljárását. A századfordulóig rohamosan növekvő lakosságú Salgótarjánban a népesség gyarapodásával nőtt a kocsmák száma is. Erről gondoskodott a község elöljárósága, amely testületi ülésein egymás után hozta rendeleteit a kocsmák számának növelésére, egészségügyi és közrendészeti szempontokra hivatkozva. 1894-re így egy év alatt 24-ről 32-re növekedett a számuk. A képviselőtestület igen sajátosan értelmezte az 1888-as italmérési törvénynek az italmérések számának korlátozásáról szóló kitételeit. Eszerint a kimérési engedélyek számát az állandó és hullámzó lakosság szükségletére, a