Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - A régi palócvilágból. A Jankovichok

Különösebb esete volt Pesten, ahová egyszer kazári birtokáról felrándult, egy ékszerésznél, kinek a vásárolt áruért 1000 forintossal akart fizetni. Az ékszerész gyanúsnak találta a kopottas embert, s váltás ürügye alatt rendőrért küldött, aki igazolásra szólította fel Miklóst. Ez bemondta nevét, de a rendőr ezzel nem elégedett meg, hanem felszólította, nevezzen meg valakit, aki személyazonosságát igazolja. Miklós Tisza Kálmánra hivatkozott, mint jó ismerősére, de ezzel még gyanúsabbá tette magát, mert éppen aznap benne volt a lapokban, hogy Tisza Kálmán külföldre utazott. Miklósnak, aki újságot csak elvétve olvasott, erről természetesen sejtelme sem volt. A vége a dolognak az lett, hogy Miklóst bekísérték. Szerencséjére útközben találkozott D.szeptembirrel, aki valamikor a Jankovich család ügyvédje volt. - Hová mégy Miklóskám? - kérdi. - Nem megyek én, visznek - felelte kedélyesen Miklós. D. azután garanciát vállalt Miklósért, aki így végre szabadult. Ha Miklós nagy ritkán új ruhát vagy cipőt csináltatott úgy kedvenc vadászának - vagy mint akkor mondták: „jagerének" kellett azokat néhány napig hordani legalább is addig, amíg Miklós azokat kényelmeseknek találta a viselésre. Egyszer Korytnicára, az akkor divatos fürdőre ment Miklós, cselédséggel, négylovas fogattal. Öreg vadásza már nagyon restellte urának kopottas kinézését, azért egy reggelen új ruhát készített ki az öltözködéshez. Miklós ezen úgy felbőszült, hogy majd megverte hűséges szolgáját. Az öreg jager szenvedélyes vadász volt. Egy alkalommal nyulászni indult az urával, aki széles karimájú, nagy szalmakalapot viselt. Az első nyúl a vadászra jött, Miklós nem törődve a vadász szabályokkal, s hogy az öreget kissé megbosszantsa lepuffantotta a nyulat, éppen mikor az öreg lőni készült. Kis idő múlva megismétlődött az eset, mire a vén jager elkeseredetten így kiáltott fel: - A teremtésit annak a nagy kalapnak!