Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Csongrády Béla: „Rejtett" kincsek ház(ak)on belül

ben azonban - mint a szakmai minősítés is megállapította annak idején - talán túl harsányak is a lángok sárga és vörös színei. A főtér másik meghatározó épülete a Szrogh György tervezte, 1966-tól működő művelődési központ, amely József Attila nevét viseli. (Bár az épületeken belüli szobrok, domborművek, egyéb műfajú alkotások bemutatása nem képezi A József Attila e cikk szoros tárgyát, ez Művelődési Központ esetben el kell tekinte- bejárata nünk ettől: Kő Pál szobrászművész által 1971-ben készített József Attilareliefet ugyanis egyszerűen nem lehet nem megemlíteni. Először is szinte mindenki „beleütközik" az üvegcsarnokba, illetve a színházterembe menet, másodszor pedig éppen a névadó április 11 -ei születésnapja okán a költészet napi rituálé színhelyévé vált az évek során. A földszinti klubteremben, amelyet számba venni is nehéz lenne, hogy miféle célra vettek már igénybe az intézmény látogatói, Kiss Sándor szobrászművész bronzbetétes fakapuja (ajtaja) látható időtlen-idők, - konkrétan 1974 - óta és tulajdonképpen céltalanul, az egyik tartóoszlophoz erősítve. A tíz kis bronzkép a közismert „dévavári történetet", a tragikus hangulatú „Kőműves Kelemen" című népballadát dolgozza fel, néhol - valószínű a jobb megértés kedvéért - egy-egy szövegrészt is bedolgozva. Csaknem harminc év után éppen ideje lenne már megtalálni e műalkotás végleges helyét, mivel az új városháza - ahová eredetileg szánták - stílusban nem viseli el.) Témánk szempontjából a legjelentősebb alkotást - ez a minősítés kizárólag hatalmas méreteire vonatkozik - a művelődési központ emeleti üveg-