Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 7. A város szellemi öröksége

művelődéstörténetből doktorált. 1933-ban történelem-földrajz szakos tanári diplomát is szerez. Ezekben az években írja meg A magyar gabonakivitel története 1860-ig c. munkáját, amely máig forrásértékű tanulmány. 1938 végére készült el Sopron vármegye története c. monográfiája, amelyhez Hóman Bálint írt előszót. 1937-1939 között szerkesztette és kiadta a Történetírás c. tudományos folyóiratot. 1940-ben Eros címmel lapot indít, amelyből 2-3 szám jelenik meg. 1949-ig dolgozott a Székesfőváros levéltárában. Közben, 1943 elején szocialista magatartása miatt távoznia kellett a levéltárból. 1944 tavaszán kapcsolatba került olasz antifasisztákkal, és emiatt letartóztatták, 1945-ben rehabilitálták. 1951-től Apajpusztán /Dömsöd/ tanító, majd Kiskunlacházán iskola igazgató. 1963 nyarán, Kiskunlacházáról érkezik Salgótarjánba, az 1959-ben alapított Munkásmozgalmi Múzeum élére. Az igazgatói irányító és szervező munkája mellett tudományos munkát is végez természetesen. Kezdeményezője és résztvevője a szerkesztőbizottság tagjaként - a Nógrád megye története c. monográfiának. 1969-ben nyugdíjazták. 1973-ban jelent meg a megyei monográfia I. kötete /896-1849/, amelynek szerzője is volt. 1983-ban történeti munkásságáért megkapta a Madách-díjat. 1989. március 4-én elhunyt. Megyénkhez kötődött tudományos munkásságának jelentős része, és kutatói, szakmai tapasztalatait ebben a megyében kamatoztatta és adta át a fiatal kutatóknak. Sokirányú tevékenységét kutatói etika, elkötelezettség jellemezte. A polihisztorságot nem vállalta, de tanulmányainak bibliográfiája bizonyítja széleskörű érdeklődését és műveltségét.