Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)
V. A NAGYIPAR SZEREPE SALGÓTARJÁN VÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉBEN - 2. Már nem falu, de még nem város
átalakították. A vasgyári iparvágányoktól Somoskőújfalu felé már szántóföldek következtek. Az első épületet a Kucord déli nyúlványán evangélikus templom és paplak - 1882-ben építették fel. A falu másik részén, a Meszes /Szent Imre hegy. A Meszestető (368 m) melynek füves tetején vezetett a Salgótarján-Baglyasalja határát szegélyező gyalogösvény. A Meszes oldal D-i, meredek lejtőjén az 1870-es években még szőlőművelés folyt. Néhány nagyobb pince nyomát ma is felfedezhetjük. Meszestetőn állt Szabó István Partizán szobra, ma talapzata mutatja helyét. Pipishegyen televíziós reléállomás van. Meszestető K-i oldalában Kálvária épült, melyet 1943. június 5-én avattak fel./ lábánál húzódó házakat a Tarján-patakon keresztül gázlókkal út kötötte össze. 2. Már nem falu, de még nem város Az ipari fellendülést követően a 19. sz. második felében a szénbányászat mellett a vasipar honosodott meg a faluban, s ezzel északról és délről a kialakuló ipari telepek foglya lett. Az 1867es MÁV vasútvonal átadásával már három olyan létesítménnyel rendelkezett, melyek hosszú időre meghatározták az ipar és vele együtt a falu fejlődését. A városfejlesztő erőknek megfelelően a kép azonban nem volt egységes. Az üzemi telepek elvei, stílusa, szerkezete s vele együtt településképe más volt mint a községé. Egyes részek fejlődésének üteme is különböző volt. A kezdeti időszakban nem forrtak egésszé a községgel és ezért sokáig különálló testként léteztek. Csak a városi jogállás megszerzése után vált lehetővé egy egységes koncepció kialakítása a 20-as évek második felében. Sorra nézve az iparvállalatokat, a legidősebb, a legrégebben ide telepedett bányavállalatnál kell megállnunk.