Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

IV. SALGÓTARJÁN BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE

és Somoskőújfalu között terült el. /A Tarján-patak szép völgye 1341-ben Vendég-vízként szerepelt. 1455-ben Vendégi helység Somoskő vár tartozéka. 1549-ben Wendéghy, Losonczy István birtoka. 1826-ban Vendégi-puszta , Salgótarján filiája. Ma is élő a Vendégi-dűlő név. Vendégipuszta a Kis-Gedőc pusztával azonos a Nyesés déli lábánál. 1870-ben a Tarján-patak felső ága Vendég-víz, a mai Tóstrandnál./. Rajnáid fia István 1358-ban "tarjáni"-ként nógrádi esküdt a salgói Illés fia: Dénes és salgói Miklós fia: Miklós nevei mellett. Kacsics rokon volt tehát. Tarján szomszédságában királyi vadásznépek szállásai terültek el: Vizslás, Koty, Kányás, szolgatelepülés: Pony, Inászó és Szőrös. A 13. században lettek falvak a korábbi nevén Pálinak nevezett Pálfalva, Andrásfalva, Újlak, a 13-14. században Baglyasalja, Somosújfalu, Somoskőváralja, Salgó-váralja, Zagyva. Tarjánnak a tatárjárás előtt már volt plébániája a mai un. déli plébánia templom helyén, körülötte az ősi temetővel. Az 1332-37-es pápai tizedszedő számadások szerint "Sancti Petri de Sarro" Salgó papja János, "Sancte Virginis de Tarian" papja György. 1348-ban Salgói Simon leszármazottjai felosztották egymás között a nemzetségi területeket, de "a Salgónak nevezett váruk közelében lévő Tarján falu"-t közösen birtokolták továbbra is. A 14. század közepén Salgó vára és az uradalom jelentős része a Rátót nemzetségbeli, Salgóinak nevezett Ilsvai /Jolsvai/-család kezébe került. A Kacsics-nemzetségbeli Szécsényi-család 141 l-es osztozkodásakor Salgó vára Salgó/i/ Simonnak, Szécsényi Tamás unokájának jutott. Somoskő vára azonban közös birtok maradt. GaIlsvai család