Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

III. SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETÉBŐL - REGÉLŐ KÖVEK - Salgó vár

29-én Esztergom ostromakor halálosan megsebesült, öccse Ferenc, egy hónap múlva szintén a törökök elleni csatában esett el. Apjukkal együtt a Liptó megyei Hibén vannak eltemetve. Bálint fia, János örökölte a birtokot, azonban 1601-ben elhunyt. Ez után az unokaöccs, Balassa Zsigmond kezébe került a vár és az uradalom. Salgó katonai szerepe végleg befejeződött, felépítésére nem tettek kísérletet. 1661. június 1-én II. Lipót Salgó várának és tartozékainak Balassa II.Bálint /1631-1684/ és Balassa III. Imre /?1683/ közötti felosztását rendelte el. Majd II.Bálint 1684-es halála után, özvegye kezébe került az uradalom. /Feleségei: 1. Szunyogh Katalin +1667. 2. Eszterházy Ilona, 3. B.Tillherin N. A család ezen ága kiskorú fiának halálával magvaszakadt./ II. Rákóczi Ferenc 1704-ben (?) a lerombolt Salgó várát /dirutum Castrum/ és a hozzá tartozó birtokot hívének, Vay Ádám /1657-1719/ udvari főmarsallnak adományozta. 1705. III. 25-ből ismerjük Salgótarján és Karancsalja lakosainak panaszát Vay Ádám ellen, aki, mint írták, "kegyetlenül sanyargat minket". Egyébként Vay Ádám Iványi Fekete Erzsébettel kötött első házassága révén már birtokos volt Baglyasalján. 1708-ból ismert Salgó-Tarjáni birtoklása, a tulajdonában volt "Praedium Vendéghy" a Vendégipatak mentén. 1709. április 3-án I.József, Salgó várát az uradalommal egyetemben hívének, hay-