Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 7. A város szellemi öröksége

30. Rónai Gyula /Zagyvaróna-Inászó, 1878. - Budapest, 1943. augusztus 77 Gépészmérnök. 1900-tól a MÁV járműszerkesztési osztályának munkatársa. A Közép-európai Vasutak Egyesülete műszaki bizottságának elnöke. Vasúttechnikai találmányai külföldön is sikereket arattak. 1935-ben vonult nyugalomba, s a Ganz gyárban folytatta működését. Munkásságának legjelentősebb eredményei a három- és négy tengelyű forgó vázas vasúti járművek tervezése. A Boroszlói Műszaki Egyetem 1935-ben műszaki doktorrá avatta. 31. Schleicher Aladár /Zagyvapálfalva, 1880. július 12. - Budapest, 1962. szeptember 28./ Aranydiplomás kohómérnök és metallográfus, a műszaki tudományok doktora. Elemi iskoláit Pálfalván végezte, és a közeli Losoncon érettségizett 1899-ben. A kohászat iránt érzett vonzalmától vezérelve iratkozott be Selmecbányán a Bányászati és Erdészeti Akadémia kohászati tagozatára. Vas- és fémkohászatot tanult, kétévi gyakorlat után tette le az államvizsgát, s ezzel 1904- ben kohómérnöki olevelet szerzett. 19041905- ben tanársegéd a fémkohászati tanszéken. 1906- ban Budapestre költözött, s 1922-ig a főfémjelző és fémbeváltó hivatalnál teljesített szolgálatot. 1910-ben bölcsész /kémiai/ doktorátust szerzett a tudományegyetemen. 1910-1912 között a berlini műegyetem laboratóriumában dolgozott. 1915-1918 között honvédtisztként Bécsbe rendelik, a tüzérség központi metallográfiai és anyagvizsgálati laboratóriumát vezette. 1922ben húszévi állami szolgálat után bányafőtanácsosként vonult nyugdíjba, s magánmérnöki tevékenységet folytatott. 1919-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen a metallográfia magántanárává képesítették, 1932-ben ny.rk. egyetemi ta-