Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 7. A város szellemi öröksége

ebben az évben felveszik az ELTE bölcsészkarának levelező tagozatára. 1966. áprilisában megfázik, lázas beteg lesz, tüdőgyulladást kap. Kórházba kerül. A salgótarjáni kórház áthelyezi Budapestre az Orvostovábbképző Intézet III. számú belgyógyászatára. 1966. június 14-én meghal. Június 18-án nagy részvét mellett temették el a salgótarjáni központi temetőben. 27. Pataki József /Salgótarján, 1928. december 10. - Budapest, 1995. január 31./ Festőművész. Eredeti nevén Pincsák József. 1942 és 1949 között a Salgótarjáni Acélárugyárban dolgozott mintaasztalosként, emellett 1946-tól szobrászatot tanult Bóna Kovács Károly Baglyasaljai Képzőművészeti Szabadiskolájában. 1949-ben felvették a Derkovits kollégiumba. Érettségi után a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei Kmetty János, Domanovszky Endre, Bencze László, Bernáth Aurél, Fónyi Géza és Barcsay jenő voltak. 1958-ban diplomázott, 1959 óta kiállító művész. 1972-től Budapesten élt. Rendszeresen részt vett országos kiállításokon, budapesti, miskolci és helyi tárlatokon. Debrecenben, Hajdúböszörményben, Egerben, Keszthelyen, Besztercebányán, Balassagyarmaton szerepeltek művei egyéni és kollektív kiállításokon. Salgótarjánban 1962-ben és 1966-ban nyílt önálló kiállítása. 1966-ban az Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállításon a Salgótarjáni Városi Tanács VB. I. díját kapta. Tanulmányutakat tett az NDK-ban, Ausztriában, Lengyelországban, Szovjetunióban és Csehszlovákiában.