Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 7. A város szellemi öröksége

6. Bóna Kovács Károly /Salgótarján, 1897. október 15. - Budapest, 1970. június 26./ Szobrászművész. Osgyánból költözött a család a gyorsan iparosodó Salgótarjánba. Apja acélgyári munkás volt. Polgári iskola után Nyíregyházára került kovácsinasnak. 1914-ben Pestre költözött, ahol munka mellett különféle mestereknél rajzolni tanult. 1918-ban az olasz fronton katona, leszerelés után beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Réti Istvántól festészetet és Stróbl Alajostól szobrászatot tanult. 1923-ban ösztöndíjasként Párizsba mehetett a Julian Akadémiára. Szobrászattal kezdett intenzívebben foglalkozni. 1926-ban szülővárosa megbízta a salgótarjáni római katolikus templom Szt. József-oltárával, 1929 februárjában az oltár felavatása után visszautazott Párizsba. Mikor 1930-ban végleg hazajött, már a Kálvária tervén dolgozott, s befejezte tanulmányait Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán. Salgótarjánban telepdett le. Feleségével és édesanyjával a Menház utcában élt, és egyre több megrendeléshez jutott. Megkapta a város megrendelését a 25. losonci gyalogezred emléktáblájának elkészítésére. Az emlékművet 1932. június 19-én József főherceg leplezte le. 1933. november 5-én leleplezték Bóna Kovács Károly alkotását, Báthori István emlékművét. A Bóna előnevet nagyapjától, Bóna Kovács Urbántól örökölte. 1937-ben lett kész a Ferences plébániatemplom Szt. Antal-oltára, 1938-ban a római katolikus templom szószéke és a köztemetőbe álló 2,5 m magas Krisztus-szobor. 1934-től 38-ig dolgozott a baglyasaljai katolikus templom freskóin és faragásain. 1940-ben készítette el a salgótarjáni római katolikus templom Mária-oltárát. 1938-ban mintázta meg dr.

Förster Kálmán polgármester szobrát. Közel álltak hozzá a bányászok, akiknek életét sok raj-