Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 7. A város szellemi öröksége

zetését vette át. Hamarosan kitűnt szakirodalmi tevékenységével, s munkája mellett egymás után jelentette meg bányászati témájú cikkeit. Miután a salgótarjáni társulatot az erdélyi szénbányák /Brassói Bánya és Kohórészvényegylet/ az érdekkörébe vonta, 1894-től az igazgatóság a petrozsényi szénbányák /zsilvölgyi/ igazgatójává nevezte ki. Salgótarjánban hét évig dolgozott, élénken részt vett a község közügyeiben. Aktívan vett részt Petrozsény község közügyeiben, bányaiskolát, gimnáziumot, polgári leányiskolát szervezett. Az Esztergom-Szászvári Kőszénbányák Rt. műszaki vezetését 1898-ban vette át, az SKB Rt. kérésére. Rendkívül fontos állomása 1907. szeptember 7-e Andreich János életének, amikor az állami szénbányák központi igazgatójává nevezték ki. Ezt a hivatalt 1912-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be. 1909-től miniszteri tanácsos, 1905-1917 között az OMBKE alelnöke. Családnevét 1918ban Andreics-ről - királyi engedéllyel - Andre ichre változtatta. Budapesten hunyt el 1930. június 27-én, a zagyvarónai családi sírboltban temették el. 2. Antal Gyula /Abad, 1925. június 1. - Salgótarján, 1984. június 4./ Kohómérnök, vezérigazgató Antal Gyula 1925. június 1-én a Borsod megyei Abadon született. Kohómérnöki diplomáját a Nehézipari Műszaki Egyetemen szerezte. A Lenin Kohászati Művekben, majd az Ózdi Kohászati Üzemekben dolgozott. Innen a termelési főmérnöki tisztéből, 1961-ben került a Salgótarjáni Kohászati Üzemekbe, mint igazgató, majd 1975-től, mint vezérigazgató. Megromlott egészségi állapota miatt 1978-ban 55 éves korában nyugdíjba vonult. Irányítása alatt az SKÜ egyenletesen fejlődött,