Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

I. SALGÓTARJÁN - TÁJ ÉS KÖRNYEZET - Vízrajza

rengetege ülte el széltében - hosszában a sekélyes részeket. Ahol most a Takarékpénztár áll, azon az oldalon véges-végig sehol több háza nem volt még akkor Tarjánnak. Az út ellenkező, partfelőli oldalán még a felburjánzott gaz, bürök, fűzbokrok sűrűjében alig lehetett észrevenni azt a néhány szegényes nádfedelű putrit, mely a falut képezte" - írta Jungmann Mihály községi orvos. Még az 1870-es években is vízimadarak tojásait gyűjtötték a mai Fő-tér helyén lévő vizenyős területről. A lecsapolás, feltöltés után a mocsarat legelő váltotta fel, majd szántóföldi művelésre is alkalmas lett a völgytalp. A Tarján-patak visszatérő jelensége volt az áradás. Az 1840-es években a lakóházakat és gazdasági épületeket döntötte romba a nyári áradás, amit hasonló rombolás követett 1870-ben, 1873-ban is. Az 1926-os nagy árvíz a bányatelepi épületekben okozott károkat. A természetes források vizeit számbavéve e század második évtizedében 16 forrást írtak le a város körül. A Tarján-patak alluviális hordalékának, részint a fekükavicsnak, illetve a glaukonitos homokőnek a beépítettség miatt többnyire fertőzött vizét csapolták meg még a 30-as évek végén is Salgótarján mintegy 500 db 3-28 m mélységű talajvízkútjával. A várostól északi irányban lévő völgyszakasz 5-12 m mély kútjai szennyezetlen, de igen kemény vizet tártak fel. A Tarján-patak 8 m felszin alatti mélységben lévő, teraszkavics vízszolgáltatását az ötvenes években vették számításba. Ipari célokra felhasználhatónak vélték a miocén rétegek közül a felső-burdigálai szárazföldi kavics és homokösszlet bányavizeit. A víztartó szintek felszínre bukkanásain lévő források csekély vizűek /Ponyi, Minyus/ a Vízválasztó környéki glaukonitos homok-homokkőből fakadó Pólyán /Polány/ kút őrzi hajdani bő- és jóvizű emlékét. A hasonlóan kitűnő vizű Csató-kút fehér márványtábláján a következő feliratot őrizte: "E kútnak forrása, Istennek áldása".