Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

V. A NAGYIPAR SZEREPE SALGÓTARJÁN VÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉBEN - 3. A városiasodás útján 1922-1944

Salgó út jobboldalán állt az útkereszteződés elején/. 1927-ben az I. világháborúban felhasznált harangok helyett újakat szereltek be, a templomot, a parókiát, az egyházi épületeket, a kerítéseket teljesen felújították. 1936-ban készült el a kultúrház /Szontagh Pál tervei szerint/. Az acélgyár mellett, a ceredi országúton lehetett eljutni Zagyvarónára, ahol a Salgó-patak és a Zagyva vízválasztójánál épült meg a régi vízválasztói erőmű /1912/ és az ötvözetgyár /1938/. SALGÓTARJÁNI FŰTŐERŐMŰ Salgótarjántól 6 km-re, Zagyvaróna területén /Vízválasztó/ 1910-ben alapította a villamos erőművet a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Az áramtermelést 1912-ben kezdte meg az erőmű, mint központi áramfejlesztő telep. A bányák elektromos árammal történő ellátása mellett 1915-től idegen fogyasztókat is kiszolgáltak. A további fejlesztések révén lehetőség volt Hatvan-Szolnok felé távvezetéket kiépíteni. Az SKB Rt. áramértékesítési osztályából 1929-ben megalakult a Hungária Villamossági Rt. 1944 végén az erőművet megbénították, a villamosenergia termelés 1945. február 2-án indult meg újra. 1948-ban alakult meg a Salgótarjáni Erőmű Vállalat. 1954-től szerepe lecsökkent, 1963-ban megszűnt önálló vállalatként működni. A Mátravidéki Hőerőmű Vállalat telephelye lett, s mint ilyen 1965-től bekapcsolódott Salgótarján távhőellátásába. 1970-től tért át a fűtőolaj tüzelésre. 1981-ben a lőrinci és salgótarjáni telephelyet átvette a Gagarin Hőerőmű Vállalat, ettől kezdve GHV Salgótarjáni Fűtőerőműveként szerepelt, majd 1993-ban megszűnt. Napjainkban a város hőellátását a Tarjánhő Szolgáltató és Elosztó Kft. végzi 1993-tól. Az erőmű területe az ENERGOL Rt. és a Thermokolor Kft. tulajdonában van. SALGÓTARJÁNI ÖTVÖZETGYÁR A gyár jogelődjét, a Magyar Vasötvözetgyár Rt-t 1937ben alapították. Üzemszerű termelése 1939 elején indult meg. Az egykemencés üzem 1944 végén szünetelt, szinte valamennyi értékes gépét leszerelték és elszállították. A II. világháborút követő konszolidáció és a föllendülő hazai kohászat igényei sürgették a gyár újraindítását, amelyre 1948. augusztusában került sor. Az 1948. évi államosítás után Magyar Vasötvözetgyár Nemzeti Vállalat néven termelt. Tevékenységét elsősorban a hazai kohászati vállalatok vették igénybe. Legjellegzetesebb terméke a ferroszilicium, erről a gyártmányáról kapta közismert "Feszi" elnevezést. A gyár