Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

V. A NAGYIPAR SZEREPE SALGÓTARJÁN VÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉBEN - 3. A városiasodás útján 1922-1944

A város déli részén elterülő ipari üzemek /üveggyár, vasöntöde és tűzhelygyár/, valamint kolóniáik nem emelték építészetileg a városképet, de munkát és kereseti lehetőséget biztosítottak nemcsak a város, hanem a környező falvak lakosságának is. Termékeik Európán kívül a világ számos országába eljutottak. Folytatásukban épült meg a városi közvágóhíd 1926-27-ben, a volt agyagárugyár és néhány szétszórtan álló lakóház. A város déli részén, a Fő-utcából kelet felé nyíló Forgách-utca a szénbánya egy másik, korai telepére vezet. 1945 után Csizmadia Sándor utca és telep volt a hivatalos neve. Itt voltak városunk területén az első bányák /O-vagy l.sz. akna, amit később Emma-aknának neveztek, a 2.SZ. másnéven "Zweirka" akna, Ujakna, Forgách-akna/. Az itteni bányatelepet gr.Forgách Antalról nevezték el, aki 1868-1881 között az SKB Rt. elnöke volt. Kelet felé továbbmenve az 1910-es évek elején keletkezett Somlyó-bányatelepre jutunk. Ma a városlakók hobbikertjei találhatók a Somlyó-hegy oldalában. Ugyancsak a város déli részén található Salgótarján régi "Indó-háza", nagyállomása, melyet még a vasútvonal 1867-es átadásakor építettek meg. A Fő utcából Ny-ra nyíló Állomás utca vezetett a pályaudvarhoz. Itt volt a régi Badacsony-szálloda is. A Nagyállomás 1939-től "Salgótarján-Külső pu.". A salgótarjáni Fő tér un. Kis állomása 1939-től "Salgótarján"-ként szere-