Balogh Zoltán - Fodor Miklós (szerk.): A nógrádi szénbányászat története 1848-1992 (Salgótarján, 2018)
3. terem
nerátorgázzá a vállalat érdekeltségi körébe tartozó salgótarjáni üveggyárban. Az újabb bányákföldtani okokból vékonyabb és vetődésekkel szabdalt telepeket műveltek, amelyek munkahelyi koncentrációkra nem adtak lehetőséget. A munkahelyi gépesítés elmaradt az ország többi bányaüzeméhez képest. Az államosítást követő időszakot 1965-ig a nagy munkaerő igényű extenzív fejlesztés jellemezte korlátozott gépesítéssel. 1950-ben a korábbi SKB Rt. Központi Javító Műhelyéből bányagépgyárat hoztak létre Zagyvapálfal- ván. A hazai bányagépgyártás tette lehetővé könnyű rakodó és átrakó gépek, valamint a láncos vonszolók és gumiszalagok gyártását. Az 1950-es években megjelent rakodógépek - a folyamatos szállítóberendezésekkel kombinálva - előtérbe hozták a csoportos kamrafejtések alkalmazását. A jövesztés gépesítése egyedileg történt (fejtőkalapács, kézi fúrógép, robbantás, rázócsúszda, láncos vonszoló stb.). Megjelentek a különböző típusú réselőgépek és szénkombájnok, melyek lehetővé tették a jövesztett szén folyamatos elszállítását. A fejtések gépesítésében a csoportos kamrafejtésekben az AK-30-as átrakóval, a magyar Kóta-féle felrakóval, a 0-típusú láncos vonszolóval dolgoztak. 1953-tól a szovjet gyártmányú Sz-153-típusú rakodógépek, B-típusú láncos vonszolók, 1960-tól az UPZ-típusú rakodógépek és a magyar Hidasi-féle felrakodók általánosan elterjedtek. 1952-53-ban szintén kísérletek kezdődtek több lejtős aknában is a Donbassz- típusú fejtőgéppel. Az első széngyalus jövesztésű frontfejtést Mizserfán és Kisteleken alkalmazták a Westfália-löbbe- típusú széngyaluval, amit 1977-ig használtak. A maróhengeres jövesztési kísérletek Kányáson kezdődtek 1963-ban a KWB-típusú lengyel rögzített tárcsás maróhengerrel. A fejtések biztosításában az 1950-es években kezdték alkalmazni az acél- és csőtámokat. A korszakra jellemző szállítási mód a függő kötélpályarendszer volt. 1965 után az acéltámos biztosítás elterjedésével lehetővé vált a pászta-, majd a gépesített frontfejtésre való áttérés. Utóbbira a korszerű frontfejtési jövesztőgépek (gyaluk, majd maróhengerek) használata kínált lehetőséget. A teljesen (komplexen) gépesített frontfejtés 1968-ban indult meg Kányáson Dobson-típusú, önjáró biztosítóberendezéssel és a Westfalia-Löbbe széngyaluval. 1985-ben jelent meg a német-magyargyártmányú Hem- scheidt-Nógrád-típusú önjáró biztosító berendezés. Ugyanebben az évben kísérleteket folytattak a kányási frontfejtésben a lengyel gyártmányú, Glinik-típusú önjáró biztosító berendezéssel. Szorospatakon 1977-től dolgoztak az angol gyártmányú Gullick-, 1979-től a magyar gyártmányú, 0R-4-típusú blokkos önjáró berendezéssel. Önjáró frontfejtési pajzsbiztosítású berendezés Kányáson, 1980-as évek
