Feld István: Vár a város felett - Salgó várának évszázadai (Salgótarján, 2016)
Ez a Simon fia Miklós - unokatestvéreivel, Illés fia Péter fiaival szemben - időben ismerte fel Csák Máté szerencsecsillagának hanyatlását és még 1321 előtt a tartományurakat legyőző Károly Róbert pártjára állhatott. S míg rokonai ennek elmulasztásáért többek között négy közeli váruk, Somoskő, Baglyaskö, Sztrahora és Hollókő elvesztésével bűnhődtek, ö maga valamikor 1325 előtt annak tudatában hunyhatta le örökre szemét, hogy vagyonát sikerült az 1341. évi oklevélben említett két fiára örökítenie. Nagyon valószínű, hogy ennek része lehetett már maga a salgói vár is, mely így talán az ebben az időben felhagyott kis szölősi vár helyére lépett. Fiait, tehát Illést és (II.) Miklóst ugyanis már 1327-ben, azaz az erősség első közvetlen említése előtt 14 évvel egy birtokügy kapcsán "salgói'1 (de Solgov) melléknévvel illetik, s ez mindenképpen a mai várra vonatkozhat, mivel ilyen nevű településről ekkor még nincs tudomásunk. E talán kissé hosszadalmas történeti levezetés alapján úgy tűnik, hogy a salgói várat valamikor a 13. század végén vagy a 14. század elején emeltette Simon fia Miklós, aki a magát a nagyrészt ősi elődökre visszavezető úri nemzetségekből származtató nemesi középréteg jellegzetes képviselője volt. Mai ismereteink szerint ez az időszak lehetett a hasonló, nagyrészt addig lakatlan erdővidéken épített hegyi várak építésének fénykora, amikor erős királyi hatalom hiányában szinte bárki építtethetett magának erősséget, ha erre módja volt. Itt azonban fel kell tennünk a kérdést, hogy miért is volt tulajdonképpen szüksége egy birtokos nemesnek egy várra? Ha beleolvasunk a korabeli várépítési engedélyek bármelyikébe - ugyanis egy erősség emeléséhez elvileg mindenkor királyi engedély kellett, más kérdés, hogy ezt ki és mikor tartotta be -, egyértelművé válik számunkra a válasz: egy vár birtoklása hatalmat és így presztízst is jelentett. Hatalmat a szűkebb környék felett, hisz a várbirtokos várából katonáival ellenőrizhette a vidéket, onnan támadhatott és annak falai mögé zárkózva védhette magát. Nemcsak az úton járókat hurcolhatta el, de a szomszéd birtokos maga és jobbágyai is a vár börtönébe kerülhettek. A várral rendelkező birtok így értékesebb is volt, mint a várnélküli. Sőt, a vár adott esetben még az országos politikában is hatalmat jelenthetett, hisz tulajdonosa vagy annak várnagya - mint ezt épp az említett tartományuraságok története 1300 körül számtalan példával bizonyította - nemcsak a szomszédjával, de akár az uralkodóval szemben is dacolhatott. Érthető tehát a várépítés engedélyköteles volta, s az, hogy a mindenkori király igyekezett felügyelete alatt tartani országában a várak birtoklását. Ebből természetesen az is következik, hogy a várak birtoklásának megoszlása a mindenkori hatalom megoszlását is tükrözte a királyságban. A középkori vár építészeti megjelenésében emiatt a hatalom szimbólumának is számított, azonban tévedés csupán katonai objektumnak 12 I VÁR A VÁROS FELETT - SALGÓ VÁRÁNAK ÉVSZÁZADAI
