Shah Gabriella - Balogh Zoltán (szerk.): Üvegváros (Salgótarján, 2016)

Az üveggyűjtemény kialakulása

27

DORNYAY BELA MUZEUM / SALGÓTARJÁN

szerezte meg elméleti ismereteit. 1970-ben elnyerte az Üvegipari Művek lámpapályázatának I. díját. 1975- töl a Magyar Képzőművészeti Főiskola üveg szakának elvégzése után a gyártmányfejlesztés osztályvezetőjeként dolgozott 1986-ig. 1977-1980 között a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat iparművészi különdíjasa, 1982-ben az ÁTRIUM 14033 formaszámú húzottszárú kehelyszériáért Ipari Formatervezési Nívódíjat kapott Kazinczy Gyulával és Takács Gézával együtt. 1997-ben a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat különdíjasa. A világítási üveg mellett főként ipari sorozatgyártású, kereskedelmi használati üvegedényeket tervezett. Tanulmányi raktárunkban a vendéglátóiparban és a háztartásban egyaránt használt centrifugált „Avar" asztali széria és egy centrifugált karácsonyi tálkészlet látható.

Katona Erzsébet (1942-) 1962 és 1992 között mint a FERUNION Külkereskedelmi Vállalat tervezője nem ritkán kivitelezte terveit a Salgótarjáni Öblösüveggyárban is. Fúvott készleteivel, illetve intenzív színhatású díszüvegeivel vívott ki komoly magyar és nemzetközi elismerést.

Gyári tervezőként szigorúan kötődött a funkcióhoz, illetve sok esetben az egyes sorozatgyártó technológiákhoz. Mint egyedi tárgyak, díszüvegek tervezője „csak a forró üveg diktálta kötöttségeket" ismeri, hutakész tárgyai különösen intenzív színkompozícióikkal hatnak.

Tanulmányi raktárunkban az 1986. évi frankfurti vásárra tervezett és a Salgótarjáni Öblösüveggyárban kivitelezett kézi gyártású matt csiszolt, kék lüszteres festett asztali készlete látható, amelyet az ötlet, a funkció és a technológia összhangja jellemez.

Az 1960-as évek végének és az 1970-es évek elejének iparművész üvegtervezői nemzedékéből került ki Kányák Zsófia (1944-1975). 1970-1971-töl a La Murrina és Moretti cégeknek lámpákat tervezett sorozatgyártásra, majd külföldről hazatérve a Salgótarjáni Öblösüveggyárban, annak tervezőjeként jegecelt felületű, fesztfúvott edénysorozatot alakított ki az Edénykultúra kiállításra. „Mintegy ellentétként, ezzel a sorozattal (Lichtobjekt-Reihe) készítettem egy másik üvegsorozatot is, gépi előállításra, mégpedig egy meghökkentően új üveggyártási eljárás alkalmazásával. Az egyes darabok (tálak, tálkák, jégvödör, hamutartó stb.) centrifugálással készülnek, a gyorsan forgó fémforma falára a forró, híg üveg a centrifugális erő hatására húzódik fel. A gépről lekerülő üvegtárgy csak hűtést igényel, semmilyen utólagos hideg megmunkálás nem szükséges, a szervesen beolvadt felső peremek szép fénygyűrűkkel zárják a formákat" - írja Kányák Zsófia írásos önvallomásában a jegeces edények születéséről. 1972-től a Rosenthal cég számára tervezett, részt vett az 1973-as hannoveri vásáron, ahol addigi munkásságát összegezve sorozatgyártott, centrifugált üvegtálakat, kerámia- és üvegkészleteket, kehelysorozatokat, lámpákat, üvegplasztikákat és bútorokat állított ki.

Kányák Zsófia nem engedett igényeiből, nem volt hajlandó akármit kiadni a kezéből, ezért aztán a

Salgótarjáni Öblösüveggyárban ott töltött 4 éve alatt egyetlen, sajátjának vallott tervét sem kivitelezték. 1974-ben került a Rosenthal cégnél piacra Silva névvel az a tányérokból, tálakból, poharakból és kelyhekböl álló készlet, amelynek első változatát a Salgótarjáni Öblösüveggyárban készítette el és az Edénykultúra kiállításon mutatta be.

Tanulmányi raktárunkban Kányák Zsófia ún. jegeces, azaz jegecelt felületű, fesztfúvott edényei: jégvödör, nagytál, kistál, pohár tekinthetők meg.

Az 1980-1990-es évek üveggyári dizájnjának formálói volt még Suháné Somkuti Katalin, Szilcz Marianna és Dósa Zsuzsanna. Suháné Somkuti Katalin (1944-) 1967 és 1983 között a karcagi, 1983-tól 2001-ig a Salgótarjáni Öblösüveggyár és az St Glass tervezője volt, 1993-tól pedig a tervezés-fejlesztés vezetője. Tervezés- és fejlesztésvezetőként a piaccal összehangolt, egyéni karakterű tervezőmunkára alapozott, jellegzetes arculattal rendelkező nagyipari termelés megvalósítása volt a célja. Terveit alapvetően a kézi- és a sorozatgyártást összebékíteni hivatott technikai- technológiai megoldások, illetve egyfajta kézműves arculatteremtésre irányuló szándék határozta meg. 1988-ban a Terítési Kultúra-pályázat I. díját nyerte el. A technológia által meghatározott, magas szintű kézi munkával kivitelezett sorozatokat tervezett. Az Öblösüveggyárban töltött évek alatt a világítási üveg tervezése volt a fő profilja.

Tanulmányi raktárunkban az 1987. évi Terített asztal-pályázatra tervezett kézi gyártású, anyagában festett, zöld virágformaszárú asztali készlet, fehér és penészzöld spirálfestett váza, lila és pöttyös, festett centrifugatálkák őrzik terveit.

Szilcz Marianna (1956-) 1982-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola üveg szakán. 1982-1994 között a Salgótarjáni Öblösüveggyár, majd jogutóda, az St Glass Salgótarjáni Öblösüveggyártó és Forgalmazó Rt. tervezője. Több pohár- és kehely- sorozatot tervezett automata gépgyártásra.

„Graál" díszüvegekkel (1982-1985) indult, majd centrifugált tálakat (1988), fúvott kelyheket, készleteket (1988-1994) tervezett sok esetben automata gépsorokon történő kivitelezésre, tehát a legszigorúbb értelemben vett használati funkciójú dizájn területén alkotott. 1988-ban 16838 formaszámú kézi gyártású színtelen kivitelű kehelyszériájáért Formatervezési Nívódíjat kapott, valamint a IV. Országos Szilikátipari Triennálé-díját nyerte el. 1990-ben az I. Tihanyi Üvegtriennálén a kortárs magyar üveg 1990 kategóriában a Képző- és Iparművészeti Lektorátus diját nyerte. 1991-ben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság különdíjában részesült.

Tanulmányi raktárunkban színtelen és festett centrifugatálkák őrzik terveit.

Dósa Zsuzsanna (I960-) 1974-1978 között a szegedi Tömörkény István Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola kerámiatagozatán végzett. 1979-től a Salgótarjáni Öblösüveggyár üvegtervezője, 1987-1990 között a Vásárosnaményi Üveggyárnak is tervezett, 1990-1991-ben az Ajka Kristály tervezője volt. Az