Balogh Zoltán: „Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem" - Zenthe Ferenc és Salgótarján (Salgótarján, 2014)
Zenthe Ferenc - A nemzet kapitánya
címszerepben. A szórakoztatást pedig a Koldusopera és A bolond lány képviselte. Kétségtelen tény, hogy nem Zenthe Ferenc volt a Madách vezető színésze - de talán nem is akart az lenni. Viszont alig lehetett meg előadás az ő karakter-epizód alakításai nélkül, főként a klasszikus darabokban. Shakespeare és Moliére volt az igazi terepe. Játszotta Zubolyt is, Puckot is a Szentivánéji álomban és a Scapin furfangjaifőszerepét. Addig maradt a teátrum állandó tagja, s nyugdíjasként visszavisszajáró fellépője, míg a nagy musical-áttörés után már nemigen jutott feladat számára. Amozgóképi népszerűség kárpótolhatta minden színházi hiányért vagy csalódásért - már ha akadt ilyen. Mert Zenthe, a magánember soha nem tett szemrehányást, se igazgatónak, se főrendezőnek, de még a sorsnak sem, miért nem jutott magasabbra a teátrumi rangsorban. Miért is tette volna, hiszen kapitányból egyre feljebb jutott a jelképes rangfokozatok sorában. Sőt, kapitányként lett a legsikeresebb. ...és akkor jött a Tenkes kapitánya - nem én mondom, egy korabeli gyereksláger szavai ezek. Olyan népszerű lett ez a tévé-sorozat, s benne Zenthe Ferenc kuruc hőse, hogy megénekelték. Hallatlanul felfokozott igény élt a nézőkben, elsősorban a fiatalokban a hatvanas évek elején a történelmi kalandfilmek iránt. Akkor már eljutottak hozzánk Belmondo és Alain Delon történelmi témájú színes-szélesvásznú mozgóképei. A Cartouche hozta az áttörést, és a hazai tévések szerencsére idejében reagáltak. A Rákóczi-szabadságharc idején játszódó 13 részes história olyan népszerűvé vált, hogy később megrövidítve kétrészes mozifilmként is bemutatásra került. Zenthe Ferenc, alias Eke Máté beírta magát a magyar mozgókép történetébe. Gábor diák, a törökkor hőse után egy kuruc harcos lett a hatvanas évek nézőinek kedvence. Sok-sok ismétlés után is megunhatatlanul. Ezután már nemigen került le Zenthéről az egyenruha. Sorakoztak a sorozatok, Princ, a katona, Őrjárat az égen, melyekben több-kevesebb sikerrel oldotta meg katonás feladatait. Érdemes elgondolkodni azon, miért vált belőle az uniformis rabja. Kellett lennie valaminek, nemcsak a színészi lényében, hanem magánemberi habitusában, ami erre igazából alkalmassá tette. Hűség és huncutság - ez a két tulajdonság ugrik be elsőként, ha rá gondolunk. Hogy megingathatatlanul tartott ki az ügy mellett, ami mellé odaállt. És mindig volt a tekintetében valami huncut, olykor hamiskás félmosoly, ami azt üzente a nézőtérnek, hogy nem baj, ne féljetek, amíg engem láttok - mert végül, ha kell, oda fogok csapni, mint éppen Tenkes kapitánya. Élete talán legnagyobb, de mindenképp legfontosabb filmszerepe már idősebb korában érte utol. A Jób lázadása az emberi jóság elpusztíthatatlanságáról szól. A bibliai Jób egyetlen nap leforgása során veszíti el mindenét. Az 1983-as játékfilm Dornyay Béla Múzeum I 7
