Balogh Zoltán: „Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem" - Zenthe Ferenc és Salgótarján (Salgótarján, 2014)
Zenthe Ferenc és Salgótarján
a katolikus templomban a dombon volt a nővérem esküvője is dr. Madách Józseffel. (Nomen est omen - mondja a latin: Cs.B.). Salgótarján nagyon sokat változott, alig lehet ráismerni. Az egykori Duda cukrászdának is régen hűlt helye van már, de az én emlékezetem megőrizte...- Mivel lehet magyarázni, hogy még nem játszott itt?- így alakult. Évtizedeken keresztül szinte minden este színpadon voltam vagy a Madách Színház - amelynek 1952 óta vagyok tagja folyamatosan - fő épületében, vagy a Madách Kamarában. Egyébként persze megfordultam a városban. Egyszer, évtizedekkel ezelőtt - amíg lehetett - még ellátogattunk Salgóra édesanyámmal és testvéremmel. Az utóbbi években pedig a nekem ítélt megtisztelő kitüntetések szólítottak haza.- Manapság hányszor szerepel egy hónapban?- Mintegy nyolc-kilenc alkalommal. Többet feleségem - aki vigyáz rám s akinek nagyon sokat köszönhetek lelki és testi egészségem, kondícióm tekintetében - se engedélyezne. Ennyi volt a rövid interjú, hiszen beszélgetőpartnerünknek készülnie, koncentrálnia kellett a bemutatkozó előadásra. A „premier''- mint fentebb írtuk - nagyon jól sikerült. A tapsrendet megbontván Kovácsné Czene Csilla alpolgármester köszöntötte itthon az 1920. április 24-én, Salgóbányán született Zenthe Ferencet és adta át számára a Salgótarjánért-emlékérmet. A mélyen meghatott művész egyetlen mondattal válaszolt: Köszönöm a jó Istennek, hogy ide születhettem." (Utóirat: Zenthe Ferenc a közelmúltban elhunyt. Salgótarján és Salgóbánya lakói is képviseltették magukat a 2006. augusztus 25-i búcsúztatáson Budapesten, a Farkasréti temetőben.) Palócföld, 2006/6. JELES PALÓCOK Solymár József A jóember szerepében: Zenthe Ferenc Félek már hazamenni a falumba. Mert mintha csak felsőbb szándékkal történne, ha én Mátraballán időzök, hétköznap is folyton harangoznak. Nem csak hajnalban, délben meg este, ahogy illik, hanem két-három óránként megbontja a harangszó a falu csendjét. A lélekharang csengettyűje után ugyanis a harangozás megtiszteltetése is kijár az elhunytaknak. Ha templomunk tornyában a születés jelzésére is lenne egy formás kis harangocska, az alighanem már berozsdásodott volna használat híján. Egy évben tizenöten, tizenhatan haláloznak el és jó, ha akad három születés. Bizony, ez nagyon szomorú. Gyerekkorunkban nem csak az eleven csigabigákat csalogattuk kifelé a kedves mondókákkal, de örültünk annak is, ha jókora üres csigaházat találtunk. Megmostuk Dornyay Béla Múzeum I 57
