Balogh Zoltán: „Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem" - Zenthe Ferenc és Salgótarján (Salgótarján, 2014)

Zenthe Ferenc és Salgótarján

Volt már egyszer nagyon népszerű Zenthe, akkor is egy téves sorozat okán, amelyet A Tenkes kapitányának hívtak. Ám az évtizedekkel ez előtt volt, amikor nem volt még ennyi nézője a képernyőnek, mint ma. Az a bájos eredetiség azonban, amit Zenthe két hétről a Szomszédok nyugdíjas sofőrjének, Takács Pista Bá-nak az alakjában megcsillogtat, egyszeri és egyszerűen utolérhetetlen. (Zárójelben: sokat segít a népszerűség fenntartásában egy másik, véget nem érő és évtizedekkel ezelőtt kezdődött, ám láthatatlan sorozat is: a Szabó család, s benne Zenthe harcos újságírófigurája!)- Annak idején Fejér Tamás miért bízta éppen rád a Tenkes kapitányát?- Azzal indokolta: „Te kiegyensúlyozott ember vagy, tizenhárom folytatást végigdolgozni csak nyugodt színésszel lehet". Valóban nyugodt vagyok, tudta ezt Horváth Ádám is, aki nem tizenhárom folytatásban, hanem valamilyen életfogytiglaniban gondolkodik a Szomszédok jövőjéről.- Talán bányamérnök apámtól örököltem, hogy nyugodt vagyok és szeretem a rendet, a feszességet, a pontosságot, mégha mindezt lazán, könnyedén jó kedéllyel próbálom is egyensúlyozni - folytatja Zenthe.- Édesapám szakmájában akár néhány centiméternyi pontatlanság is halálos veszélyt okozhatott: betör a víz az aknába, vagy ilyesmi.- Örülsz a nagy népszerűségnek, mint persze mindenki?- Csakugyan, mint mindenki, bár olykor terhes. A múltkor például a trolin egy néni (néni? lehet, hogy egyidős velem, esetleg fiatalabb) köszönés nélkül rámförmedt:- Mi az, maga trolin jár, tán nincs kocsija, elissza? Van autóm persze, de sokszor kényelmesebb és gyorsabb a nyugdíjas kombinált bérlettel utazni, ám mire válaszolhattam volna, megrovom már le is szállt.- Apropó: változott valamit az életed amióta '81- ben nyugdíjban mentél?- Alig. Anyaszínházamban, a Madáchban továbbra is osztanak rám szerepeket, a különbség annyi, hogy most nem egyszerűen kiírják a nevem a próbatáblára, hanem előbb megkérdezik: vállalom- e a feladatot? Egyébként tévé, rádió, szinkron változatlanul foglalkoztat, a filmgyár - hát az igen ritkán.- Pedig hogy kiugrottál annak idején a Kétszer kettő néha ötben. S néhány éve méltán nyerted el a film kritikusok diját az év legjobb férfialakitásáért a Jób lázadásában. És azóta?- Azóta nem léptem át a filmgyár küszöbét de sohase a színészt kérdezd az ilyesmi okáról. A rendezők tudják ha tudják, hogy időről időre miért felejtenek el. A filmszerű látvány azonban így kevés belőlem, itt a Szomszédok. Benne a Takács Pista, hát az igazán én magam vagyok, mintha rám írták volna, illetve két hétről két hétre írják.- Mit csinálsz a szabad idődben, ami azért még egy örökké elfoglalt, semmire rá nem érő nyugdíjasnak is jut!- Ha csak tehetem, Balatonszepezdre megyek, van ott egy kis házikónk. Vitorláshajónk van, kapitánya Feri fiam, azaz Golyó, ahogy a fejformája miatt születése óta hívom. A vitorlás legénysége pedig magam vagyok. Golyó egyébként külkereskedő, kétdiplomás, nyelveket jól tudó, meglett családapa. Szepezden a fiataloknál már

Dornyay Béta Múzeum I 33