Balogh Zoltán: „Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem" - Zenthe Ferenc és Salgótarján (Salgótarján, 2014)

Azok a csodálatos salgóbányai gyermekévek-Zenthe Ferenc gyermekévei Salgóbányán 1920 - 1930

Salgóbányatelepet a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat létesítette 1869-ben a Salgó-hegy és a Medves mélyében lévő barnaszén kiaknázására gyára fütő- és tüzelőanyaggal való ellátásához. A salgói szén már a XVIII, század közepétől ismert volt, a Pressburger Zeitung 1767-ben tudósított a Salgó hegy meggyulladásáról. Az első bányákat ennek ellenére csak jó száz évvel később 1859-ben nyitották a

A Salgóbányai Leányegylet csehszlovákiai kiránduláson

területen. A rendszeres bányaművelés azonban a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat 1868. évi alakulása után indult meg. A társulat megvette a Salgó-hegy oldalában és a Medves-fennsík szélén elterülő szénterületet (Salgó, Eresztvény, Medves, Vecseklő) és a salgótarjáni vasgyár építésével párhuzamosan meg is kezdte a szén feltárását. A bányatelep a századforduló tájára nyerte el a Zenthe Ferenc gyermekkorában látható képét. A bányatelep működésében meghatározó volt az 1881-től működő fogaskerekű vasút, az ország első ilyen jellegű iparvasútja, amely a salgói szén acélgyárba szállítására épült. A személyszállításra is berendezett bányavasúton juthattak le a salgóbányaiak Salgótarjánba. A közel 6 km hosszúságban kiépült iparvasúti pálya, 222,6 méteres szintkülönbséget győzött le, és az acélgyári kazánháztól (Salgói-kapu) a salgóbányai I. sz. rakodóig, vezetett. A vasútvonalnak kiépült egy 800 m méter hosszú elágazása a szénpor hányóhoz. Egy másik 407 méter hosszú elágazása északi irányban, a II. sz. szénrakodóhoz vitt. A menetidő Salgóbányára 30 perc, a gyártelepre 15-20 perc volt lejtmenetben. A bányákból lefelé

14 I Zenthe Ferenc és Salgótarján