K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
Salgótarján a várossá nyilvánításig
A kőszén kitermelését és az ipari tevékenység megkezdését nagyarányú bevándorlás kísérte. Az Osztrák-Magyar Monarchia minden tájáról, valamint más országokból is érkeztek különböző nemzetiségű munkások: felső-magyarországi szlovákok, csehek, morvák, szlovének („gránerek"), valamint németek, akik közül általában a műszaki tisztviselő réteg került ki. A korábbi katolikus lakosság mellett a bevándorlással jelent meg az evangélikus felekezetű népesség Salgótarjánban. Templomukat 1882-ben szentelték fel. A környék palóc magyar lakosságának is munkalehetőséget nyújtott a bányászat és a gyári ipar, de kezdetben tartózkodás figyelhető meg, különösen a mélyművelésű bányákban folytatott munka iránt. („Majd akkor megyünk a bányába dolgozni, ha tesz rajta ablak", valamint a bányászkodás „potkánynak való".) A későbbi munkavállalás is gyakran ún. kétlakiságot eredményezett: a helyi és környékbeli lakosság nyaranta mezőgazdasági tevékenységet folytatott, téli időszakban a bányában dolgozott. Nagy volt a környékbeli ingázók, a falvakból munkába járók aránya. A település az iparosodás első két évtizedében etnikailag tarka képet mutatott. A századfordulóig az 1850-es 808 fős települési lakosságszám robbanásszerűen duzzadt fel, 1900-ban már több mint 13 000-en laktak Salgótarjánban. Az ezt követő időszakban a népesség létszáma stabilizálódott, a növekedés természetes ütemet vett fel. A 19. század utolsó harmadában felduzzadt lakosságszám maga után vonta a kereskedelem és szolgáltató ipar felfutását is. Az 1880-as években „kis Birmingham"-, valamint „kis California"-ként emlegetett Salgótarján sokak számára a korlátlan lehetőségek hazáját jelentette. Zömmel izraelita kereskedőcsaládok építették fel a főutca plébániától a Menház utcáig tartó szakaszának városias küllemű épületeit a parasztoktól megvásárolt telkeken. A „Potemkin-városként" is emlegetett településközpont eklektikus stílusú épületei zömmel az 1880- 1890-es években épültek fel. A településközpontban üzletek, kisiparos műhelyek, szolgáltató egységek követték egymást. A község iparosait összefogó Salgótarjáni Ipartestület alapszabályát 1888-ban hagyták jóvá. 1910-ben már 411 kisvállalkozást tartottak nyilván. A19. század utolsó harmadában Salgótarjánban megtelepülő zsidóság zömmel az ortodox felekezethez tartozott, hitközségük 1895-ben alakult meg, zsinagógájuk 1902-ben épült fel a (Régi) Posta utcában. 1919 májusában Salgótarján környéke fegyveres harcok színtere volt. A Magyarországból minél nagyobb szeletet kihasítani szándékozó, állami létét épp megalapozó Csehszlovákia katonáit verték vissza a Magyar Tanácsköztársaság vörös hadseregének egységeiben harcoló katonák. A harcokban két, frissen felállított salgótarjáni munkászászlóalj is részt vett. 6 I SALGÓTARJÁNRÓL DIÁKOKNAK
