K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
Egy formálódó várostól a kulturális központig
Ahogy a korábbiakban is olvashattuk, Salgótarján képzőművészeti élete a 60-as évektől kezdett el fokozottabban élénkülni: képző- és iparművészek telepedtek le a városban, vagy már az itt élők váltak alkotásaik révén híressé, műteremlakások épültek, és aktívvá vált a város kulturális élete is. 1965-ben megindult a megyei képzőművészet közép-szlovákiai kapcsolata is. Csohány Kálmán Munkácsy - díjas grafikusművész, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének alelnöke 1978- ban már a következőket írta Nógrád megye s a város művészeti életéről: „Megpezsdült az ország képzőművészeti élete, elmosódott a különbség a főváros és a vidék művészeti igénye, színvonala és teljesítése között. Városok és községek létesítenek képtárakat, kisgalé- riákat, rendeznek rendszeresen kiállításokat. Országszerte alkotótelepek látják vendégül a művészeket, és gyakorlattá vált nemzetközi művésztetepek létesítése. Ebben az országos méretű fejlődésben Nógrád megye és Salgótarján - bátran kimondhatjuk - a legjobbak között vállalt részt, és a vállalt részt a legjobbak között teljesíti." Salgótarján kulturális életének meghatározó személyisége az 1918-ban Leszenyén született Iványi Ödön volt, aki gyermekkorát Cserhátszentivánon töltötte. 1954-ben költözött Salgótarjánba. Tevékenyen munkálkodott a város és a megye kulturális felemelkedésén a megyei könyvtár igazgatójaként, a Palócfötd kulturális folyóirat szerkesztőjeként, a Madách Imre Gimnázium rajztanáraként, több képzőművészeti kör és a sziráki alkotótábor létrehozójaként és vezetőjeként. Korai olajfestményeinek színvilága sötétebb tónusú. Az 1970-es évektől vált fő kifejezőeszközévé az akvarell, a fények festőjeként tett szert országos hírnévre. Szintén Salgótarján képzőművészeti életének „nagy generációjához" tartozik Czinke Ferenc festőművész, grafikus, aki az 1950-es évek végétől határozott szerepet vállalt a város formálódó kulturális életében, a képzőművészeti tevékenység szervezésében. Elsősorban rézkarcokat, fametszeteket, litográfiákat és zománcképeket készített. Jelentős volt illusztrátori munkássága. Alkotásai elsősorban a népművészet világából táplálkoznak, mélyen hatott rá Bartók Béla eszmeisége. Kiemelkedő pedagógusi munkássága. A Bolyai János Gimnázium rajztanáraként nevéhez fűződik az ország első iskolagalériájának létrehozása. Bóna Kovács Károly tanítványa volt az 1938-ban Baglyasalján született Somoskői Ödön, aki Évtizedekig jelen volt Nógrád megye képzőművészeti életében. Művészetének fő témái a természet és a kétkezi ember, illetve e kettő viszonya. Varga Imre Radnóti Miklós szobra a Fő téren 46 I SALGÓTARJÁNRÓL DIÁKOKNAK
