K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
A modernizálódó Salgótarján
tervezők a finnországi, a természettel összhangban létező és fejlődő városképet tekintették példaértékűnek. A sötét erdőfoltok és a hófehér házak harmóniája határozta meg az elképzelt látványt. Nemcsak az esztétikai arculat meghatározása volt fontos ebben az időszakban, hanem létre kellett hozni a modern, dinamikusan fejlődő megyeszékhely bővülő feladatait ellátó épületeket. Egy szálloda felépítését a Belkereskedelmi Minisztérium biztosítani tudta a 2. ötéves terv során. (1962-1964 ápr. 4, tervező: Jánosi György). Az 1962-től épülő Művelődési ház (tervező: Szrogh György) valamint a 13-as jelű hétemeletes lakóház (Magyar Géza), és az új üzletház (Finta József) egy új tér kialakítását tette lehetővé. A főtéri 13-as délről zárta a teret és egyensúlyozta a szálloda tömegét. Fontos volt azért, mert több régi lakását lebontott családot ide kellett átköltöztetni. 1965-ben adták át, lépcsőházanként szakaszosan. A lakásépítés lendületét az is kellett hogy növelje, hogy 1964-ben meghirdették az „1000 szakembert Salgótarjánba" mozgalmat, összefüggésben az üzemi rekonstrukciók követelte műszaki értelmiségi, illetve egyéb értelmiségi szakember szükséglettel. Az ország más pontjairól is érkeztek értelmiségiek a mozgalom keretében az 1960-as évek során. Avárosközpontban a szanálásokat 1962 - 1963-tól kezdték meg. Ekkorra készülnek a Rokkant-telepi négyemeletes lakóházak. Az új lakások egészségesebbek voltak, de egy-másfél szobásak. Az új, nagyobb területű lakások átadása miatt is késtek a főtéri beruházások. A hatvanas évek elején csoportos lakásépítési akciókkal ellensúlyozták a szanálásokat. A Pécskö utcában 1962-től szanáltak. 1964-ben elkészültek a négyemeletes lakóházak. 1965-66-ben felépültek a 9 emeletes pontházak, valamint a három hétemeletes a Pécskő utca és a templom között 1967-re. Nehézséget okozott a belső területek gyermekeinek iskoláztatása. A régi Iskola úti elemi iskola nem tudott eleget tenni a kivánalmaknak, sürgető volt az új általános iskola létrehozása. Avárosközpontban 1966-ban átadták a József Attila Művelődési Központot valamint az út túloldalán lévő Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházat. 1967-ben a Pécskő üzletház is megnyitotta a kapuit, kialakult az új főtér. Az iskolai beruházások terén 1966-ban elkészült a Bolyai János Gimnázium, 1967-ben pedig átadták a Gagarin Általános Iskolát. (Mindkettőt Magyar Géza tervezte.) A felépült új városi művelődési ház egyben a megyei módszertani központ szerepét is betöltötte. Ezzel Salgótarján állandó, színházi és zenekari előadások bemutatására alkalmas színházteremhez jutott. A 600 férőhelyes terem lehetővé tette, hogy a helyi hagyományokat őrző vállalati színjátszás produkcióin kívül nívós országos előadásokat is nézhessenek a színházkedvelök. Az új megyei művelődési központ a városban addig szétszórtan működő klubok, kulturális intézmények tevékenységének is méltó keretet biztosított. Az épület jobb szárnyában helyezték el az akkor 70 000 kötetes megyei könyvtárat, a bal szárnyban egy könyvüzletet és a Képcsarnok Vállalat üzlethelyiségét. 1968 Salgótarján építészetében, történetében döntő év volt. Április 3-án átadták az 1. sz. üzletközpontot, a Pécskő Üzletházat. Ezzel kialakult a szűkebb városközpont képe. Új építészeti, városképi elemekkel gazdagodott Salgótarján, amelyek alkalmasak voltak és maradtak arra, hogy a városlakók számára reprezentálják a várost. Az egykori szűkös városközpont helyett reprezentatív tér született. A város D0RNYAY BÉLA MÚZEUM I 29
