K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
A modernizálódó Salgótarján
Salgótarjáni Kohászati Üzemek névre változott acélgyárban a „Dexion" angol szabadalom alapján bevezetett polcos állványrendszerrel új termék jelent meg a gyár kínálatában. A Dexion-Salgó néven forgalomba hozott termék az 1970-80- as évekre a forradalmasította a raktártechnikát. Vállalati üdülők jöttek létre: az acélgyári gyerekek Balatonszabadiban és Hajdúszoboszlón, az üveggyáriak Balatonalmádiban nyaralhattak. Az 1970 körüli újabb ipartelepítési hullám alakította ki Salgótarján egyedi ipari arcát. Salgótarján volt Budapest után a második legszélesebb ipari termékszerkezettel bíró település. Vagyis a főváros után városunkban gyártották a legtöbb fajta terméket. A tradicionális iparágak mellé Salgótarján új, modern iparágakkal gyarapodott. Salgótarján és Zagyvapálfalva régi határterületén az 1970-es évekre létesült a VEGYÉPSZER és a BRG Salgótarjáni Gyáregysége. (13. fotó) VEGYÉPSZER: 1963-ban egy nehézipari miniszteri utasítás rendelte el egy új salgótarjáni bányagépgyár létesítését. Az 1967-ben elinduló kivitelezést az energia struktúraváltozás leállította, helyette a Vegyiműveket Szerelő Vállalat vette át a beruházást. Az üzemet 1970-től telepítették, 1973-ban adták át a gyáregységet. Termékek: acélszerkezetek, vegy- és rokonipari készülékek, atomerőmüvi gépgyártás, élelmiszer- és szeszipari megrendelések is voltak. BRG 3. sz. gyáregysége: 1969-ben indult az üzem, a zagyvapálfalvai kultúrházból 1972-ben új üzemcsarnokba költöztek.Termékek: URH rádiótelefonok és hírrendszer gyártása. A rendszerváltás előtti utolsó nagy ipartelepítés már a vegyesvállalatok korszakába vezet át. 1989-ben Japán tőkebevonással építették a SALGÓTARJÁNI ÜVEGGYAPOT Rt.-t a korábban Síküveggyárhoz tartozó területen. 2009-ig működött. Salgótarján, mint Nógrád megye székhelye 1994-től megyei jogú várossá vált. A hagyományos délkelet-északkelet irányú magyarországi ipari térszerkezet északi részéhez tartozó Nógrádi Iparmedence Salgótarjánnal jelentős pozíció csökkenést kellett, hogy elszenvedjen 1990 után. A szénhidrogének (kőolaj-földgáz) fő energiahordozóvá válása után 1960-as évek második felétől a szénbányászat visszaszorult Nógrád megyében is. 1993-ban felszámolták a Nógrádi Szénbányákat. Salgótarján több ipari üzeme is megszűnt, de legalábbis kisebb üzemmé vált. 2014- re lényegében megszűnt a város legnagyobb, legtöbb embert foglalkoztató gyára, az acélgyár. Többszöri tulajdonosváltás után, 2009-ben leállt az öblösüveggyár, jóllehet, 2001-2002-ben még jelentős fejlesztések zajlottak az üzemben. 2012 végétől a Tarján Glass Kft. kézi gyártású üvegek termelésével folytatja a salgótarjáni üvegipar 120 éves hagyományát. A megszűnt síküveggyár helyén a Salgglass Zrt. folytatja a síküveggyártást, szélvédő üvegeket állítva elő. A negyedik, még a 19. században alapított tarjáni gyár, a tűzhelygyár 1992-től a német Wamsler háztartástechnikai cég többségi tulajdonába került. 2005-től a gyár magyar többségi tulajdonnal sikeresen termel. A térség és a város gazdasági-társadalmi fejlődéséhez hozzájárulhatna egy újabb jelentős ipartelepítés. Az utóbbi időkben szóba került a szénbányászat újraindítása. Aszénmedencében több száz millió tonna kikutatott barnakőszén készlet rejtőzik. 26 I SALGÓTARJÁNRÓL DIÁKOKNAK
