K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
A városi jogú Salgótarján
befolyásukat érvényesíteni. Az 1922-es nemzetgyűlési választáson a salgótarjáni választókerületben az országos tendenciák ellenében szociáldemokrata képviselőt választottak Klárik Ferenc személyében. 1926-tól a kormánypárti Egységes Párt képviselője, Sztranyavszky Sándor volt több cikluson át a helyi képviselő. Az 1930-as évek végére nagy befolyásra tett szert a városban és környékén a nyilaskeresztes párt, bár az 1939-es képviselőházi választásokon Salgótarjánban ismét kormánypárti siker született. A korabeli választójogi törvények és a hatósági közreműködés gondoskodott arról, hogy a kormánypárti vezetés kerüljön többségbe. A szociális elégedetlenség több megmozdulás kiváltója volt a korszakban. 1926 áprilisában a bányász szakszervezet szervezésében többezer munkás tartott felvonulást, mely során Budapestre akartak feljutni. Végül a csendőrség erőszakmentes feloszlatása nyomán egy kis létszámú delegáció utazott a fővárosba, ahol Vass József népjóléti miniszter sürgős intézkedéseket helyezett kilátásba, ami közmunkára fordított kormánysegélyben nyilvánult meg. 1928-ban ötezer fős bányászsztrájk volt a városban és környékén. A korszakban mintegy 400-500 D0RNYAY BÉLA MÚZEUM I 19 A Nógrád Megyei Tanács épülete, 1950-es évek első fele
