K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
A városi jogú Salgótarján
részsikereket hozott. Sok múlott természetesen a személyes kapcsolatokon is: a polgármester jól tudott együttműködni a vállalatok vezetőivel, mindenekelőtt Róth Flóris SKB Rt. igazgatóval, aki 1938-ig volt a bányaigazgató, valamint 1928- as haláláig Liptay B. Jenő acélgyári igazgatóval. 1929-ben az alábbiakat mondta a polgármester: „Köszönetét mondok a helybeli iparvállalatok tisztelt vezetőinek azon megértésért, amelyet a város irányában majdnem kivétel nélkül minden esetben kifejezésre juttatni szívesek voltak. Néha bizony ellentét keletkezett a társulatok és a város érdekei között, de lojálisán kell megállapítanom, hogy a társulatok vezetői alá tudták rendelni speciális kívánságaikat a város helyesen felismert egyetemes közérdekének." A vállalati vezetők egy nagyvállalat helyi vezetői, „helytartói" voltak. Elsősorban a vállalat érdekeit kellett szemük előtt tartani, de a vállalati érdek és a település fejlődésének érdeke általában egybeesett. A megtelepedés, a hatékony termelés biztosítása a kitűzött szociális feladatok építkezésekre, beruházásokra is ösztönözték a vállalatokat. Az iparosodás kezdetétől több városi funkciót eleve a társulatok vállaltak fel, elsősorban saját dolgozóik érdekeit figyelembe véve, de ebből a település más lakói is részesedhettek. A vállalatvezetők többnyire az üzemi fenntartású és támogatottságú egyesületek, gyári kaszinók elnökségi, illetve igazgatói pozícióit is birtokolták, de a városi pénzintézetek igazgatóságainak, egyházközségeknek, felügyelő bizottságoknak is tagjai voltak. Feleségeik is kivették a részüket a helyi egyesületi élet munkájából, főleg a jótékonysági egyletek első helyein köszönnek vissza neveik. A korszak iparfejlődésnek két jelentős történése volt: az SKB Rt. áramértékesítési osztályából 1929-ben megalakult a Hungária Villamossági Rt. Folytatva korábbi gyakorlatát, távolabbi vidékekre is juttatott elektromos áramot. 1937-ben alapították a Magyar Vasötvözetgyár Rt.-t, az üzem termelése 1939-ben indult meg a Vízválasztón. A korábbi vállalatok közül az SKB Rt. a két világháború közötti időszakban nőtte ki magát az ország legnagyobb töketársulásává. A szénkitermelés súlypontja ekkoriban a Nógrádi Szénmedence délebbi részére tevődött át, de továbbra is voltak a város közigazgatási területén, valamint a környékén működő bányaüzemek. Az SKB Rt. vásárolta fel 1925-ben a Palackgyár részvényeinek többségét, így a gyárban hároméves leállása után 1926-tól indult újra a termelés. A korszakban kezdték gyártani a minőségi fehérüveget, megkezdték az iparművészeti igényű üvegtervezést, a szakképzést. A gyár az 1930-as években már jelentős exporttevékenységet is folytatott. Az RMSV Rt. salgótarjáni acélgyárának termelése folyamatosan magas színvonalat képviselt. A különböző szerszámokat (lapát, csákány, villa, ásó, kapa, gereblye, stb.), drótot, huzalt, szöget, kocsitengelyt gyártó üzem termékei a hazai és külföldi piacon is sikerrel szerepeltek. Avasöntöde („Hirschgyár") a trianoni békeszerződés után az ország legnagyobb tűzhely- és kályhagyártó, valamint háztartási gépeket és eszközöket gyártó üzemévé fejlődött. A korszak általános politikai történései jórészt az országos tendenciákat követték. 16 I SALGÓTARJÁNRÓL DIÁKOKNAK
