K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)

A városi jogú Salgótarján

Újtelepi villasor a református templommal, 1930-as évek

egy gimnázium létesítését. A vállalatok anyagi támogatása révén nyitotta meg kapuit 1923-ban a reálgimnázium, melyet 1925-től id. Chorin Ferencről, az SKB Rt. elhunyt igazgatósági elnökéről neveztek el. A gimnáziumot volt bányai épületekben helyezték el. (Ma a vásárcsarnok melletti üzletház található a helyén.] A gimnáziumot 1940-ben államosították, emellett középfokú kereskedelmi oktatás is indult.

A városba érkező gimnáziumi tanárok egyben új szellemi pezsgést is jelentettek a városban. Kiemelendő Dornyay Béla természetrajz tanár 1923-1940 közötti jelenléte. Helyi földrajzi-földtani, természetrajzi, történeti, régészeti kutatásai révén először kísérelt meg egy monografikus igényű honismereti kutatást. 1929- ben jelent meg az általa írott Karancs-Medves vidék részletes kalauza.

Dornyay Béla kezdeményezte városi múzeum létesítését 1927-ben. A gyűjtés megindult, a műtárgyakat ideiglenesen a városháza egyik helyiségében helyezték el, de a múzeum megnyitására 1959-ig nem nyílt lehetőség.

A vállalatok által fenntartott kaszinók, olvasóegyletek (bennük könyvtár, mozi, műkedvelő csoportok, melyek rendszeres színrelépésükkel helyettesítették a színházat) a dalárdák a vállalati közösségi érzés képzésének, valamint a vállalati alkalmazottak szabadidős tevékenysége eltöltésének támogatott színtere volt. Elmondható, hogy a korszakban a munkások számára a vállalaton belüli kulturális kínálat, az önművelés lehetőségei széleskörűek voltak. A kulturális lehetőségeket kihasználták, vagy kihasználtatták velük a vezetőik. Különösen nagy volt az acélgyári

DORNYAY BÉLA MÚZEUM I 11