K. Peák Ildikó - Shah Gabriella: Mihályfi-gyűjtemény - Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján (Salgótarján, 2014)
Egy gyűjtő portréja (Mihályfi Ernőről)
kát küldve az Estnek. 1924-es hazatérése után sokoldalú újságírói tevékenységet fejtett ki, az Est mellett a Magyarország című lapba írt képzőművészeti kritikákat, több fiatal művészt mutatva be elsőként a közönségnek. Barátja volt többek között Derkovits Gyula, Pátzay Pál. 1936-tól a Magyarország felelős szerkesztőjeként dolgozott. A Független Kisgazda Párt politikáját támogató Mihályfi Ernő lapjában többek között Veres Péter, Darvas József, Bálint György írt. 1939-ben, miután a kormány átvette a Magyarországot, szerkesztői tisztéről lemondott és Bajcsy-Zsilinszky Endrével megindította a Független Magyar- országot, amelyet Bajcsy-Zsilinszky kiválása után is szerkesztett. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakításában, és belépett a Független Kisgazda Pártba. Szerkesztette a Magyar Nemzetet is. 1945 után a fővárosban a Független Kisgazda Párt balszárnyának egyik vezetője lett, mint a városi értelmiséget tömörítő ún. Fórum-kör tagja. A II. világháború után elsősorban politikusként tevékenykedett. 1949 szeptemberétől 1951 januárjáig, majd 1957 szeptemberétől haláláig a Magyar Nemzet főszerkesztője volt. Az 1950-es évektől számos politikai tisztséget viselt, így 1947-től haláláig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt. 1947 márciusától szeptemberig tájékoztatásügyi miniszterként, ugyanezen év májusától szeptemberig ideiglenes megbízással külügyminiszterként, 1951. januártól áprilisig népművelési miniszterhelyettesként, 1957 áprilisától 1958 szeptemberéig művelődésügyi miniszterhelyettesként dolgozott. Mindemellett számos egyéb politikai tisztséget viselt. Politikusi tisztségei, feladatai mellett számos cikket, tanulmányt írt a kor kultúrájáról, köztük számos képzőművészeti tárgyú esszét, kritikát. Összegyűjtött képzőművészeti írásainak java része kötetben Művészek, barátaim címmel jelent meg 1977-ben. Ez a könyv már posztumusz jelent meg, hiszen Mihályfi Ernő 1972. november 20-án hunyt el Budapesten.3 Emlékirat helyett címmel 1975- ben, szintén halála után megjelent, kulturális témájú cikkeit összegyűjtő kötetében is számos művészeti írása jelent meg. A fenti rövid, bár eseményekben gazdag életrajz is nyilvánvalóvá tesz az olvasó számára két fontos tényt. Mihályfi Ernő szerette és értette a képzőművészetet, ugyanakkor politikai beállítottsága, szemlélete baloldali volt. Ez a baloldaliság számunkra most elsősorban és kizárólag Mihályfi Ernő ízlésének s az általa létrehozott műgyűjtemény összetételének megismerése érdekében fontos. Szeretnénk továbbá már itt, írásunk elején hangsúlyozni, hogy jelen tanulmány nem tekinti feladatának Mihályfi Ernő közéleti, művészetpolitikusi tevékenységének vizsgálatát, illetve megítélését, szigorúan a műgyűjtőt kívánjuk megismerni és megismertetni. Ha áttekintjük a Mihályfi-gyűjtemény máig használatos, Sinkó Katalin művészettörténész által az 1980-as évek elején összeállított, a teljes, a családnál maradt gyűjteményi anyagra kiterjedő katalógusát, igazolva látjuk azt a többször is idézett állítást, mely szerint Mihályfi Ernő elsődlegesen a 20. század első fele avantgárd irányzatai képviselőinek alkotásait gyűjtötte. Ha ta3 MAGYAR ÉLETRAJZI LEXIKON, 1981. 525. o. Mihályfi-gyűjtemény 5
