K. Peák Ildikó - Shah Gabriella: Mihályfi-gyűjtemény - Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján (Salgótarján, 2014)

Gulácsy Lajos

81.66.

Padovai utcakép, 1913 k.

j.: jobbra lent: Gulácsy, alatta Padova;

pasztell, papír; 49x35,5 cm

81.66

Lajos Gulácsy Paduan Street Scene,

ca. 1913 R: bottom right: Gulácsy,

below: Padova;

pastel on paper; 49x35,5 cm

Alkotásai a gyűjteményben:

81.81.

Ülő nő, 1906

j.: jobbra lent: Gulácsy Paris;

kék kréta, ceruza, papír; 25,5x18,5 cm

81.81

Lajos Gulácsy Seated Woman, 1906 R: bottom right: Gulácsy Paris; blue chalk and pencil on paper; 25,5x18,5 cm

81.84.

Velencei városrészlet, 1915 k. j.: jobbra lent: Gulácsy (fordítottan); pasztell, papír; 48x31,7 cm

81.84

Lajos Gulácsy

Venetian City Scene, ca. 1915 R: bottom right: Gulácsy (mirrored); pastel on paper; 48x31,7 cm

81.85.

Utcarészlet (é. n.)

j.: nincs; pasztell, papír; 47,2x31,7 cm 81.85

Lajos Gulácsy Street Scene, w/o year R: -; pastel on paper; 47,2x31,7 cm

81.204.

Akadályugratás, 1908 j.: jobbra lent: Gulácsy; ceruza, papír; 23x31 cm

81.204

Lajos Gulácsy Steeplechase, 1908 R: bottom right: Gulácsy; pencil on paper; 23x31 cm

81.205.

Tanulmányfej, 1900

j.: jobbra középen: Gulácsy L.;

szén, papír; 38,5x32,5 cm

81.205

Lajos Gulácsy Head Study, 1900 R: middle right: Gulácsy L.; charcoal on paper; 38,5x32,5 cm

G

GULÁCSY LAJOS

(Budapest, 1882. október 12. - Budapest, 1932. február 21.)

Művészi tehetsége nagyon korán megmutatkozott, tizenhét éves volt, amikor a Műcsarnok bíráló bizottsága elfogadta kiállításra a Szerénység laka című festményét. 1900-ban felvételt nyert a Mintarajziskolába, ahol Loránfi Antal és Balló Ede tanítványaként festett. Bár Gulácsy képeit már ebben az időben kiállították a Szépművészeti Múzeumban és a Nemzeti Szalonban, egyre inkább úgy érezte, hogy kizárólagosan Itáliában, a nagy művészetek hazájában tudja a festészet és a rajzolás alapjait elsajátítani. 1902-ben indult Rómába, első olaszországi tanulmányútjára, melyet körülbelül egy évtizeden át több itáliai tartózkodás, tanulással, festészettel, a reneszánsz mestereinek tanulmányozásával töltött időszak követett Firenzében, Comóban, Veronában, Padovában és Bellagióban. Itáliához csupán 1906-ban lett hűtlen, amikor néhány hónapig Párizsban élt. Gulácsy Lajos időről-időre hazalátogatott és rendszeresen küldte haza alkotásait s több ízben szerepelt a MIÉNK nevű művészeti társulás tárlatain. Nagyváradon, egyre több szállal kötődött az olasz reneszánsz, majd kb. 1908-tól a francia rokokó kultúrájához - nem csupán a fenti stíluskorszakok képzőművészetéhez, hanem az általuk meghatározott életérzéshez, kultúrához. 1906 táján bukkan fel először Gulácsy életében és munkásságában Na' Conxypan, melynek különös, vizionárius mesevilága egyaránt megjelenik a művész festményein, rajzain és írásaiban. 1914 májusában Gulácsy Velencébe utazott. Itt érte a világháború kitörésének híre, mely különösen felzaklatta. Egyre zavartabb lelkiállapota még inkább fokozódott, Velencében kórházba került, 1915- ben édesanyja hazahozta Budapestre. Bár kezdetben még szerepelt kiállításokon műveivel, előbb megszakításokkal egy magánklinika elmeosztályának lakója, majd 1924-ben átszállították a lipótmezei elmegyógyintézetbe, ahol 1932. február 21-én bekövetkezett haláláig élt.

Fontosabb díjai, kitüntetései: Művészet című folyóirat címlapterv-pályázatának második díja (1902); Ferencz József- ösztöndíj (1908).

Válogatott irodalom: LEHEL F: Gulácsy Lajos dekadens festő. Bp., Amicus, 1922; SZABADI J.: Gulácsy Lajos. Bp., Gondolat, 1969, 1976, 2007; SZÍJ B.: Gulácsy Lajos. Bp., Corvina, 1979; SZABADI J.: Gulácsy Lajos. Bp., Gondolat, 1983; SZABADI J. (szerk.): Gulácsy Lajos. A virágünnep vége. Bp., Szépirodalmi, 1989.

122

Mihályfi Collection