Balázs János: Versek - vallomások - látomások (Salgótarján, 2008)
Füstölgések
Egyszerű meséimben óriási rönkök frissen mozdulnak, hegyek emelkednek, sziklák szétborulnak. Ősi titkok is gyakran mutatkoznak ábrázatában a tépett szájú sorsnak. Hatalmas szörnyek, jelenései az őskornak: meszes csontdarabok kopogó csörgése tüneményes port csap. A gőz, a füst, a pára, amely óceánná árad és keresztülcsapong a föld gödreiben, ez az örökig tartó valóság, ami nem hogy megszűnne, sohasem pihen. Petőfi Sándor dörgedelmes égi háborúja, melyet a Költő Salgó romjának csúcsáról látott átzúgni a tájon; nyakamba zúzta vészes ostromát. Palócok földjén élek, de most már nem járom gyakran e vidéket. Távolról látva érzem: mennyire szent ez a tájék nekem. Ez a hegyes, nyűtt rög, a sok romos szikla visszadönt gyermekkori álmaimba. Színes hagyomány, mendemonda itt minden zugban sok van: oh, kedves világom, kérgesen beléd avasodtam 80
