Balázs János: Versek - vallomások - látomások (Salgótarján, 2008)
Írjak most önmagámról életrajzot?
Most megint eltértem az önéletrajz egyenes irányától, ilyen az én szeszélyesen gördülő gondolatmenetem: miként a megfestett képeim, amelyeknek zűrzavaros érthetetlensé- gében, nem létező, nevetséges avagy félelmet keltő ábráiban, furcsa színezetű térségein képtelen eligazodni a meglepett szemlélődő. Hej, pedig ezeknek a képeknek zűrzavaros rejtelmeiben világosan ott bujkál az egész világ létezése! Ez nem üres dicsekvés, mint aminek gondolnák, minthogy az se hazugság, hogy nem lett belőlem más, mint folyton teher alatt görnyedező haldázó, akinek itt nálunk a neve: senki tróger. Nem jelentett ez nekem sérelmet, az volt a fő, hogy megéltem belőle szegényesen! Meg voltam elégedve; igényem csak annyi volt, mint most. Az írás-olvasás, rajzolás semmis pontra zsugorodott, és kezdtem öregedni. Harminckét éves voltam, amikor kikerültem a frontra. Negyven, amikor hadifogságba estem, és végül negyvenhárom, amikor a hadifogságból hazajöttem: a valóság teljes értelmében hitvány árnyéka lettem a régi önmagámnak. A testi fogyatékosságot s a fizikai törékenységet még gyarapította a háborúból és a hadifogságból összeszedett örökség: a sok különféle kórság, amelyet az élet már nem emészt meg, csak a halál! Tehát: volt, ami volt, és lett, ami nem volt. Itthon szenvedve, betegen, de boldogságot éreztem és az örömökben a megfizethetetlen szabadságot. Most írás közben telkembe vésődnek olyan gondolatok, amelyek fülembe súgják kérdezve: hát te ilyen önéletrajzot írsz?! Ilyen évődésekkel vívódva írom a néma sorokat, melyek csak akkor beszélnek, mondanak valamit, ha olvassák. A népes családból ketten maradtak, s amikor hazajöttem a hadifogságból, vetem hárman: közel nyolcvan éves anyám, tőle néhány évvel fiatalabb né- ném, én is közelítettem az ötödik évtizedet. Tehát mindhárman elnyűtt, fáradt, beteges öregek. Népes családunk utolsó pislákolása: én, aki mindig egyedül élt különös gondolkodásában, benne s tőle vezetve. Milyen súlyos átok tett volna ez más ember számára? S én szakadatlan jó érzésben, egykedvűen jutottam túl rajta, egészen az öregségig. Ha nyűgös is, de talán fényes a vénség. Valaki úgy is hihetné, hogy mesétek, mint néhai nagyanyók az unokáiknak. Itthon a korlátlan szabadság éltető ereje, összezúzott szellemem felszabadulása, telkem derűje letört fizikai állapotomat úgy ahogy felerősítette, újból nyakamba vettem az igát, a hátalást: újból jártam az erdőt, a Somlyói siferhaldát, hordtam a tüzelőt; aki kérte, eladtam. Később egy-egy kocsira valót is ösz- szegyűjtöttem, ezt is megvették: így tartottam el családunknak még élő két öregjét és önmagamat. Nehéz és keserű kenyérkereset volt, de bírtam és kedvemre való volt, nagyon meg voltam elégedve. Bár még most is csinálhatnám, de azóta már a salgótarjáni szénmedence bányáinak nagy részét bezárták. Kimerültek a szénmezők, megszűntek a pa- lahányók, haldák, nem tehet sifert-szenet szedni! Számomra nem maradt más kenyerem megkeresésére, csak az erdős hegyek, benne a gombázás, szeder- és csipkeszedés. Kedves öregjeimet is régen eltemettem: rám maradt az ősi hagyaték, a düledező hajlék, a szegényes, ütött-kopott otthon, benne a korhadó, szúrágta, széteső holmijaival. Kizártán, külön a világtól itt remetéskedek. Idézem Mikest: Egyedül, egyedül a bujdosók közül! 1968. június: nyár eleje van. Gombázni járok: szedem a gombát, hazahordom, sü- töm-főzöm, szárítom; ha sok van belőle, el is adom; így éldegélek magamban, tompa fásultsággal agyamban. Különös, szeszélyes változása a gondviselésnek az én életem egyszerű menetében: amikor gyerek voltam, öregemberek között tartózkodtam, nem hozzám illő vénemberek voltak a barátaim; most, hogy már hatvanhárom éves, öreg szenvedő vagyok, fiatal növendék fiúk járnak hozzám beszélgetni, barátkozni. Pedig én nem hívok senkit ilyen céllal otthonomba, szegényes környezetembe. Ezek a fiúk öten vannak: érdeklődnek, kérdezgetik tőlem, mit csinálok? Mit csinálok! Gombázni járok, egy kis tűzrevalót hordok. Itthon folyton valamiféle munkával pepecselgetek, faricskálok, törött hangszereket javítok: ez a foglalkozás hoz né8
