Balázs János: Versek - vallomások - látomások (Salgótarján, 2008)
Füstölgések
FÜSTÖLGÉS, 1972. október Csomóba kötöttem sok gondolatot. Folytatom: űzöm a mát, félem a holnapot. Nekem a város üres valóság, mégis félelmes egység; nem is titkolom, hogy a forgalom csupa veszély és füst, korom: inkább csókolom az üres levegőt, minthogy járjak cifra kirakatok előtt, és lássam lomha bámészkodásban, amitől reszket a lelkem s remeg a lábam: valami különös félelmet sugároz belém. Nyirkos a kunyhóm és penészes; nem is csoda ez, mert az otthonom nem egyéb, mint csodabogár fészek. Minden saroktele színeknek halmazával, melyeknek távolba fénylő villogása távolból embereket tengereken is hozzám átcsal. Mire jó ez nekem? Arra, hogy néha, olykor talán meglátom árnyékom a futó hírességek eltűnő falán! Rakosgatom, rendezgetem összegyülemlett sok gondolatom: mindent, amim van, ami kedves nekem, mert hát egyedül vagyok, nincs gyermekem, se unokám, barátaim se voltak: múlhat a ma, jöhet a holnap! 65
