Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Kovács Anna: Tükörben a hatvanas évek szépirodalma, avagy az a bizonyos kígyó
Értékek és Konfliktusok És mi lesz a fiúk, az ifjú generáció sorsa, akik végignézték az eseményeket? Ijedten, megrendültén menekülnek a csárdából ki a pusztába. A puszta „csak a miénk... éppen, ahogy eddig...” - próbálja vigasztalni öccsét Bálint, „majd eldajkálja őket a puszta” - vélte apjuk, Bujdosó András is. Eldajkálja, felneveli, felnőtté érleli őket, megtartó otthonuk, hazájuk lesz. Drámaian baljóslatú helyszínen, drámai sűrűségű pillanatban, elkerülhetetlen drámai konfliktusban hét ember sorsán teljesedett be a nemzeti tragédia. Varga Imre: Szíves fogadtatás címmel egyfelvonásos szatírában összegezte a termelőszövetkezetekbe tömörült parasztság élettapasztalatait. A szatíra helyzetkomikumra épül. Az események ideje nagyon is valóságos, a jelenidő, a hatvanas évtized eleje. Történik: napjainkban, egy nyári délután, és lényeges hogy 6 óra előtt. A helyszín egy falusi termelőszövetkezet, a Jó reménység vendéglőjének tornáca. Az átmenetiség, a partra vetettség érzetét kelü e hely, ahol különleges és fontos találkozások esnek meg. A tornácra - a történelem színpadának e sajátos jelképére - fellépő szereplőket Vékás József, 30 év körüli hájas, nagydarab, ingujjas italmérő - nem holmi kocs- máros - várja, poharakat mosogatva, érzelmesen dalolgatva. A dramaturgiai szabályoknak megfelelően a színpadra a környezettől idegen, 28-30 év körüli nyári öltözetű, városi ruhás fiatalember érkezik először. Ő Torma Károly, aki a nagy forróság miatt inna valamit. „Sörük nincs?” E köznapi, szokványos kéréssel, rendeléssel máris benne vagyunk a darab sűrűjében, az alapkonfliktusban. „Az a kérdés, kérem tisztelettel, tsz-tagnak tetszik lenni, vagy nem? - kérdez vissza az italmérő - Bagoson tetszik tudni, a tsz az úr. Új elnökünk van, és mivel a tagság eléggé megszokta a sörözést munkaidőben a kocsmában, a földművesszövetkezet elnökével hoztak egy határozatot, hogy délután hat óráig tsz-tagnak, vagyis községbelinek szeszesitalt kiszolgálni nem lehet... Csak Almuskát ihatnak.” Az alapkonfliktus, a falu dolgozó parasztságát megmozgató kérdés tehát: Almuska vagy sör, tsz-tag valaki vagy sem? Torma Károly, aki saját bevallása szerint még nem tsz-tag, így megkapja a korsó sörét, és békésen, a magával hozott Népszabadságot olvasgatva, csendben - a darab végéig már meg se szólal, nincs szerepe az események alakulásában, csak - figyel. Érkeznek is e különös történelmi színpadra sorban a többiek. Gyökér Pál 50-60 közötti, girhes, minden tekintetben, szellemiekben is megcsontosodott, nagy szájú, a nyálát fröcskölve beszélő tsz-tag. Kísérője, Kos János falusi „modern” ifjú, tsz-tag, cowboy-nadrágban, fehér trikóban, svájci sapkában és trágyás tornacipőben. Kicsivel később csatlakozik hozzájuk a Koshoz korban is hasonló falusi vagány, Ruca Mátyás. A „súlyos” konfliktushelyzet azonnal kialakul, mert hat óra előtt sert követelnek, amit nagyhangú fellépésüknek köszönhetően meg is kapnak és meg is isznak. Nem úgy, mint Hadaró Lajos, a kerékpárral érkező, lassan beszélő kultúrfelelős, vagy Rigó Mihály, a motorkerékpárral, motorosszemüvegben érkező KISZ titkár, aki öntudatosan két deci Almuskát kér. Rigó és Hadaró a szatíra haladó (gépesített, motorizált) pozitív hősei. Vezetőjük Sas Gábor, az ötven év körüli energikus, fáradhatatlan, öntudatos és kulturált magatartású parasztember, a tsz-elnök. Ő csak a szatíra legvégén lép a szín92
