Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Prakfalvi Endre: Szemelvények Salgótarján építészetének történetéből
Értékek és Konfliktusok A negyedik épület a tér irányába, észak felé lelépcsőzött, változatos tömegritmusú Pécskő áruház Finta József (1935) munkája.51 A Magyar Urbanisztikai Társaság által 1968-ban alapított Hild János emlékplakettet elsőként Salgótarján nyerte el, mint az a város, amely „az elmúlt években az urbanisztika területén kimagasló eredményt ért el.”52 A városfejlődés a hetvenes évekre azt eredményezte, hogy a tágabban vett városközpontot három hangsúlyos épület-épületcsoport alkotta a beépítési tervben: a szálló, a nyu- gaü városrész magasházai és a garzonház. Ez utóbbi egy földszintes tömegből a szakzsargonba „lepény”-ből áll, amelyből egy 18 és egy 21 szintes torony magasodik, 264 garzonlakást magában foglalva. Az akkori felfogás szerinti városias mivoltot pregnánsan kifejező, megjelenítő tornyok az ún. fórum - filmszínház, múzeum, városi tanács - együttes részeként valósultak meg, 1974-re.53 A kiteljesedett Kádár-kor politikai vezetése az új gazdasági mechanizmus bukása után már csak a szocialista életmód, „fölényét” tudta, vélte a Nyugattal szembeállítani (XI. pártkongresszus, 1975). Arámutatás gesztusát szolgálhatta (más példák mellett) Salgótarján. A hetvenes évek közepére a városépítés lendületét vesztette, túlterjeszkedett volna önmaga tényleges lehetőségein. A Pécskő-dombi figyelemre méltóan nagyszabású beépítéséből csak a meglehetősen konvencionális 11 szintes lakóházak készültek el.54 Az élet élhetőségének minden felmerülő kérdőjele ellenére a modernista várostervezés és építés jelentős kísérleti terepeként tarthatjuk számon Salgótarjánt. A művészetszociológia arra tanít (P. Francastel), hogy a művészet/műalkotás, különösképpen az építészet alkalmas arra is, hogy inkább általa értelmezzük kora társadalmát, s nem fordítva - a gazdasági-társadalmi viszonyokból magyarázzuk a műveket - , amire nagy hajlama volt a korábbi marxizáló rendszerideológiának.55 Mindazonáltal a centrum építészettörténeti jelentősége miatt városképi védettséget érdemelne. Annál is inkább vagy éppen azért, mert a nyolcvanas évek vége, a rendszerváltást követő bő évtized építészetét bemutató guide áttekintő térképén a városnak csupán hűlt helye található.56 Elmúlik-e a világ dicsősége? 51 MÉpm 1969/2. pp. 16-21. Finta további Salgótarjáni munkáira lásd; Finta József műhelye (Szerk.: Rappai Zsuzsa) Bp. 1997. A nyugati városrész toronyházainak engedélyezési tervei 1976-77-ben készültek. Az előzmények 1965-ig nyúlnak vissza, a könyvtár építése 1988-ban fejeződött be, a toronyházak pedig nem sokkal utána. MÉpm 1988/4-5. pp.74-79. 52 Horváth István: A Hild-érmes város. In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI.k. idmű pp.196-197. 53 MÉpm 1973/4.pp.24-29. A 25-ik lapon a városközpont beépítési terve lényegében a megvalósult állapotot tükrözi (Magyar Géza). MÉpm 1976/l.pp.40-49. A tanács irodaházának tömbje 1988- ra fejeződött be. 54 MÉpm 1977/1. pp.32-35. Tervező: Magyar Géza (tervek 1968, a kivitelezés 1972-töl). A szintenként 8 lakásos házak alagútzsalus technológiával valósultak meg, annak a zsalukészletnek a fel- használásával, amely a garzonház építésénél szabadult fel (Jegyezzük itt meg, hogy a városközpont épületeit nem a „klasszikus” házgyári panel használat jellemzi.) 55 Vö.: Prakfalvi Endre: A XX. század második felének építészete. In: Beke et aL: Magyar művészet... idmú.: 284.skk. P.E.: A hatvanas évek építészetéről. In: „Hatvanas évek” Magyarországon. Tanulmányok (Szerk: Rainer. M. János) 1956-os intézet. Bp. 2004.pp.474-505. 56 Klein-Lampel-Lampel: Kortárs magyar építészeti kalauz (Szerk.: Bojár Iván András) Bp. 2001. pp. 154-155. 87
