Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Prakfalvi Endre: Szemelvények Salgótarján építészetének történetéből
Értékek és Konfliktusok építészete az ún. másik modern képviselője. A megvalósulás dátumából adódik a következtetés, hogy a neobarokk ugyan domináns volt, de korántsem kizárólagos.14 Az ugyan konzervatív szemléletű, de gyakorlatias Klebelsberg Kunó 1930-ban a Budapesti XII. Nemzetközi Építész Kongresszus évében a CIRPAC (a korszerű építészet megvalósítását céljának kitűző nemzetközi szervezet) magyar csoportjának memorandumára válaszolva kijelentette: „Az új építészet az új szellem kifejezésmódja és helyesnek tartom, ha a magyar fiatal generáció a nemzeti tradíciók tiszteletben tartása mellett, az új építészet törekvéseivel is kellő módon foglalkozik.” A külföldi útjain tapasztaltak megnyerték a miniszter tetszését, mert az új iskolák (és házak) hatalmas ablakaikkal világos tereikkel, szabatos kiképzésükkel megfelelnek céljuknak: az itt nevelődő nemzedék „erős lesz egészséges és munkabíró”.15 A modern építészet Magyarországon a húszas-harmincas évek fordulójától vett lendületet. Salgótarjánban ebben a vonatkozásban a legfontosabb épület a ferences rendház és templom. A salgótarjáni születésű Szontagh Pál (1899-1986) épületegyüttese színvonalas módon ötvözi a modern építészet jellemzőit a tradícióval (anyaghasználat, a ferences hagyományt követő toronyelhelyezés, tömegformálás stb.). A (Kismarty)-Lechner Jenő tanítvány, majd irodájának vezetője, tervéből először a rendház valósult meg. Mértékletes művészi ízléssel készült, amely az ilyen szerzetesi intézmény „külső megjelenését kell, hogy uralja. Az egyenlőtlen tömegeket szépen kiegyensúlyozza a különböző struktúrával bíró építőanyagokból készített felületek harmóniája” - állapította meg a korabeli kri14 Medgyaszay István. Válogatta és összeállította Potzner Ferenc. Bp. 2004. pp. 204-205. Salgótarjáni képeskönyv. Id.mű.pp.46.,53. Medgyaszay a történelmi Nógrád vármegyében Rárós- mulyadon építette meg egyik fő művét; nyolcszögalaprajz fölött, cikkelyekből álló nyomott ívű vb. kupolás, rk. templom-mauzóleumot. Az irodalom általában 1909-10-re teszi, ami az építés dátumának felel meg. Azonban az építész még életében tárgyalt az építésre alapítványt tevő losonci vasnagykereskedő Körfy Rudolffal (+1906). Vő. Merényi Ferenc: Magyar építészek 1890- 1918. kézirat, II.k. p.233. 1955. (MÉpM) Mint jeleztük a modern építészet egyik pillére a vasbeton szerkezetek alkalmazása. A korai vb. építészet egy nagyon szép példája volt a Somlyói (Teréz táró) bányavasúti, keskeny nyomtávú 7 ívnyilásű völgyhíd. A tervek a Nicholson gépgyár vasszerkezeti osztályán készültek (tervezők: ? István és Grünwald Gyula) 1911-ben - Prakfalvi Péter szíves tájékoztatása. Az objektumról képeslapot őriz a MÉpM, postabélyegző kelte, 1916., valamint Salgótarján régi képeslapokon id. mű. p.75. Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszénbánya. Rt. Nódrádi szénbányászatának története 1869-1943-ig. St. 1944. p.68. Dr. Fancsik János: A betemetett Somlyói híd. Nógrád Megyei Hírlap. 2002. X.19.p. 6. A vasbeton és vasbetonhíd építészethez lásd: Technikai fejlődésünk története, 1867-1927. Bp. 1928. passim és Az 50 éves vállalkozók lapja jubileumi albuma id. mű passim. 15 tér és forma 1930/4.p.l61. Gábor Eszter: A CIAM magyar csoportja (1928-1938). Bp. 1972. 80
