Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Balogh Zoltán: Szabadidős szokások - szórakozás Salgótarjánban az 1960 - as években
Értékek és Konfliktusok Idegenforgalmi céllal, 500 millió forintos költséggel 1965-ben létesítették a Napsugár kisvendéglőt Eresztvényben. Tájjellegű és vadhúsból készült ízletes ételei, szervezett programjai révén méltán vált a salgótarjániak és a kibontakozó idegenforgalom kedvenc kirándulóhelyévé.15 16 A korban italboltoknak nevezett kocsmák sem vesztettek népszerűségükből, amelyek egyes társadalmi csoportok szabadidő eltöltésének egyedüli színterei voltak. A kisebb jövedelmű rétegek számára a társas élet központját is a kocsma jelentette, ahol az italozás mellett a találkozásra, a kölcsönös eszmecserére is lehetőség nyílott. Salgótarjánban az 1960-as évek elején 54 vendéglátóüzlet működött. 19 büfé, 14 italbolt, 8 cukrászda, eszpresszó, 7 bisztró, falatozó, 4 étterem és 2 kisvendéglő. Az összes üzlet csaknem kétharmadát büfé és italbolt alkotta. Alkoholhoz bármelyik üzletben hozzá lehetett jutni, mert hiába korlátozták a cukrászdákban az italmérést, a rendeletet nem tartották be. A Jégbüféből kialakított Ifjúsági cukrászda is mindössze 1 hónapig tett eleget a rendeletnek, utána már konyakot is lehetett itt kapni. A vendéglátó vállalatnak komoly problémát jelentett, hogy kevés volt a kulturált kiszolgálást nyújtó, modern helyiség. A város területén levő lévő vendéglátóipari egységek nagy része talponálló jellegű volt, kevés helyen volt lehetőség kényelmes, kulturált fogyasztásra. Salgótarján egyik leghírhedtebb kocsmája a köznyelv által Mózernak nevezett Kéményseprő italbolt igen jelentős forgalmat bonyolított a Karancs utcában. A negyedosztályú üzemben megszokott volt a pénztár előtt kígyózó sor borért, pálinkáért, sörért. A kopott asztalok, a mocskos, foltos térítők, de még a verekedés sem riasztotta el a vendégeket, pedig az itt nem ment szenzációszámba. Azzal sem törődtek különösebben, hogy az asztalok körül nincsen elegendő szék, mert hát nem futja a vendéglátó vállalatnak a fejlesztésre, szívesen múlatták itt az időt a többi vendég társaságában. A kényelmesebb, kulturáltabb körülmények közötti fogyasztás érdekében alakítottak át egyes italboltokat színvonalas eszpresszóvá. Az Öblösüveggyár főbejáratával szemben levő szűk Üveges italbolt és cukrászda átalakítása révén született meg a Kristály eszpresszó, amelyet a környező lakók mellett az ifjúság és az igényesebb bejáró üveggyári munkások is hamar megkedveltek. Komoly gondot okozott a nagy arányú alkoholfogyasztás. 1965-ben Nógrád megye az egy főre jutó alkoholfogyasztás tekintetében a második helyen állt. Havonta-csecse- mőtől aggastyánig-fejenként 120 Ft-ot költöttek szeszesitalra. Az 1960-as évek elején alkoholellenes társadalmi bizottság alakult a szenvedélybetegség megelőzésére. Az ifjúság megvédése érdekében szeszmentes szórakozóhelyeket hoztak létre. Ezek azonban a vendéglátó vállalat gazdasági szemlélete miatt csak időlegesek lehettek. A két már említett legforgalmasabb szórakozóhely, a Karancs és a Salgó mellett 1965 nyarán- rövid időre- szeszmentessé vált a Mackó büfé, a fiatalok és a csendes szórakozást kedvelők kedvenc helye. 15 Balogh Zoltán i.m. 1997. 314-315. - Balogh Zoltán: Letűnt „Kocsma-csillagok Salgótarján egén. A Nemzeti. In: Salgótarjáni Új Almanach II. ( Szerk.: Szvircsek Ferenc) Salgótarján, 2002. 154. - Kocsmabútor a becsületsüllyesztőben. Nógrád 1965. január 26. 16 A Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat Vázlatos története. NTM Adattára 4059-93- Kocsmabútor... Nógrád 1965. január 26. 74
