Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Erdős István: Töprengő tudósítás a hatvanas évek népműveléséről, művészeti életéről
Értékek és Konfliktusok ki János, Tar István nevét, élvonalbeli magyar művészek munkásságát, úgy Szalmater- csen (Szarvas szobor) Borbás Tibor, Karancsberényben Vígh Tamás (Antifasiszta emlékmű), Magyargécen Lóránt János (Faluház pannója), Csesztvén Vígh Tamás (Madách szobor) nevét ismerte meg a közönség, hogy csak néhány példát említsünk. Erre a lektorátussal folytatott közös munkára alapozódhatott, hogy Lóránt Jánoson, Czinke Ferencen túl később, egy-két évtized múltán más festők, szobrászok is feladatokat, beruházási munkákat kaphattak munkásságuk hitelesítése (és jelentős honoráriumok) érdekében. (Mustó János, Erdei Sándor, Bobály Attila, Radics István, Tornay Endre.) A minisztérium közművelődési főosztálya irányításával működtetett országos háttér- intézmény, a Népművelési Intézet az amatőr képzőművészeti élet fejlesztése terén, a színjátszó és irodalmi színpadi mozgalom körében nyújtott jelentős segítséget Nógrád- nak, Salgótarjánnak, Balassagyarmatnak. Az amatőr képzőművészek számára Bánszky Pál lett a mecénás, a fő-zsüror, a próféta, míg az irodalmi színpadi, színjátszó mozgalom terén Debreczeni Tibor, Bitskey Gábor, Máté Lajos munkássága vált fogalommá nógrádi szakmai körökben. Általuk vált lehetségessé, hogy Balassagyarmat évtizeden át olyan rangos országos fesztivált rendezhetett, amelyen az irodalmi színpadi mozgalom legjobb együttesei nógrádi csoportokkal versenyezhettek, és nem üres széksorok előtt, de zsúfolt színháztermek, játszóhelyek színpadain, pódiumain... Ekkoriban már jellemző volt, hogy egy-egy bátor témaválasztású program (Görgőseke, Óriástök, Kukabúvárok stb.) ejnye-ejnye mellé letiltást, rendezők megfenyí- tését is elnyeri a nagypolitikától is, a helyi ultrabalos hatalmasságoktól is. De a mozgalom vezetői jelenlétükkel, szakmai tekintélyükkel és sajátos értelmiségi mintájukkal szuggerálják a nógrádi Csikász Istvánnak, Molnár Bélának, Kovács Pálnak, Bolyós Lászlónak, Johann Jánosnak, Molnár Ernőnek és lelkes amatőr színészeiknek, versmondóiknak, muzsikusaiknak: csak azért is! Csak azért is bátran! S a fesztivál-program után már baráti körben Debreczeni Tibor zengzetes baritonjának intonálásával felcsendül egy-egy híres zsoltár is, meg népszerű katolikus ének is:... hol vagy István király? S a baráti kötődések, mélyen emberséges motivációk csak erősítik a hatvanas évekre semmiből támadt színpadi mozgalmak vágyát, hogy művészi erővel, komolyan szóljanak hozzá a korszak legfontosabb társadalompolitikai kérdéseihez is... Ha a Népművelési Intézet színpadi műhelyeket segítő zseniális munkatársaitól efféle szellemi muníciót kapott a szakma, a népművelők egész sora, úgy a Bajza utcában munkálkodó írószövetségi kapcsolatokból még olyanabbakat... Igaz, jóval szűkebb körben, jóval nagyobb titoktartás kényszereivel. Fábián Zoltán, Végh Antal írók voltak akkoriban Darvas József főtitkár mellett titkárokként az írószövetség ambiciózus fiatal írói, akik ha törik, ha szakad mindenáron segíteni akartak abban, hogy Szeged, Debrecen, Pécs, Miskolc mellett új irodalmi műhelyek formálódjanak az országban. Szabolcsban is és Nógrádban is! Szabolcsban például a körül a Ratkó József költő körül, aki a hatvanashetvenes évek fordulóján majdhogynem Salgótarjánba települt, mint a folyóirattá erősödő Palócföld főhivatású főszerkesztője, mivel a beavatottakon túl Salgótarjánban az invitáláskor még senki se tudta pontosan miféle hazafiságot képvisel Ratkó. Például a „Nyilatkozat” című versében: Jövőre új népet alapítunk... jövőre szabad leszek, ha szabad lehet...” 24
