Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Műveltség és magatartás
Értékek és Konriktusok MŰVELTSÉG ÉS MAGATARTÁS HORVÁTH ISTVÁN Amikor közel ötven évvel ezelőtt megszületett, már dörögtek Európában a fegyverek. Szülei a gyermekvárás idején mégsem mérlegelték: kell, nem kell? Azt sem, hogy egészséges lesz-e, azt sem, hogy fiú avagy lány lesz-e? Miként a megélhetés gondjaival sem foglalkozott senki. Racionális természetességgel bízott mindenki, hogy ahol eddig hatan megéltek békében (a két szülő és a négy gyermek), ott a hetedik sem okoz perpatvart. Optimizmusuknak elégszer ellentmondott az élet, a történelem. Mégis megmaradtak együtt, közösségben. A család hetedik tagjának így sem a felcseperedés, sem a siheder- kor állomásai és álmai nem jelentenek sérült emlékeket. Voltak, persze, hogy voltak, nehéz percek, válságos idők a családban, a család minden tagjának életében, de amikor együtt voltak - ténylegesen vagy gondolatban - , az együttlét erővé változott átsegített a bajokon: a küzdeni tudást, a meg nem alkuvást, az otthonról hozott szellemet kellett csak felidézni és az érintett előbb-utóbb túljutott a feszültségeken. A munkamegosztás, a rend és a szeretet. A természetközeli élet másfajta felfogásra nem is adott lehetőséget, minthogy az életük a törvények tiszteletben tartásával szerveződjék. Az egész közösség, a falu élete. Bár ez a parancs egyedenként a felismerés, a tudatosság különböző és eltérő fokozatain valósult meg, ám közös normát alakított ki: a természet művelése fegyelmezett magatartást kért valamennyi együttműködőtől. Ez a felfogás követelményként volt jelen a közösség mindennapi életében. A családi munkamegosztás, természetszerűen tükrözte ezt az elvet. A férfi- és a női munka egyes részei határozottan elkülönültek. A kenyérkeresés fizikai munkát igénylő hányada - az egész tevékenység egy része - férfierőt, magatartást és jelenlétet igényelt. Ez egyben a teljes családra kiterjedő biztonságot adott. A törekvő munka eredményét naponta tapasztalhatták, s ezért - sokszor a látszat ellenére is - a munka értelme nem szorult bizonyításra. A napi munka felkészülést, fegyelmet igényelt, aminek elérésében fizikai-szellemi közreműködést vállalt és teljesített a család minden tagja, életkorának megfelelő fokon és formában. A női munka legnagyobb erejét és cselekvési önállóságát, örömét az adta, hogy a férfimunka biztonságára építve, a megkapott lehetőségekkel élve, a családban a személyes és a közösségi normákat megismertesse, elfogadtassa, így a működés rendjét is garantálja. A napi viselkedés elemi normáinak elsajátítása a családi és falusi közösség szintjén igazolódott vissza. A kohéziós erőt az anya tevékenysége működtette. A családi együttléteket a női magatartás határozta meg. Az értékek elrendezésének megtanulása, gyakorlása, a gondolkodás, a beosztás sem volt elképzelhető másképp mint a család együttes életének részeként, amelyben az anya szerepe volt a döntő. A család belső kapcsolatainak közegében jelent meg a szeretet érzése, és annak természetes igénye. Ez a rég elhalt ősök iránt épp úgy megnyilvánult, mint az élők: a rokonok, a testvérek iránt. Fokát a rokoni közelség szabályozta. 176
