Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum harminc éve (1959-1989)
Értékek és Konfliktusok mellett az ipartörténet, szakmatörténet ápolása igényének szükségességét, elő tudta segíteni a munkahelyhez való kötődés érzelmi-tudati szféráinak kiépülését. A történelmi szemlélet formálásának komplex folytatása - múzeumi szervezetben való gondolkodással - kibővült a történelmi tudatformálás más intézményesített lehetőségeinek kiépítésével, irányításával. Az újjáéledő történelmi társulati tevékenység, a honismereti munkában való részvétel emelhető ki ennek során. A társadalomtudományi ismeretek közvetítésében a múzeum bázissá nőtte ki magát és a legjobb úton volt ahhoz, hogy tudományos műhellyé is váljon. Éppen a múzeumi gyakorlat sokszínűségéből következően vált a múzeum elsősorban az ifjúság körében az ismeretszerzés színhelyévé. Ezzel ellentétben, az értelmiségi kapcsolatrendszerükben nem következett be frontáttörés, csupán az értelmiség kultúraközvetítő szűkös táborát tudták maguk mellé állítani. A múzeum látogatói elsősorban a kiállításokon keresztül juthattak tudatformáló hatásokhoz, éppen ezért a kiállításokat rétegorientáltsággal készítették a muzeológusok. A múzeum mint tudományos intézmény, a közművelődési rendszer része, így gyakorlatukban a múzeumi közösségek létrejöttét és folyamatos tevékenységét tartották kiemelkedőnek. A Múzeumbaráti Kör tevékenysége sokrétűségénél fogva igen jelentős létszámú és ismeretbefogadó-továbbító réteg kialakítását jelentette a városban. A művészeti jellegű nevelőmunka a kiállítási gyakorlatuk sokszínűségében méretett meg. Nem volt elhanyagolható a folyamatos üzemelésű Művésztelep munkája sem, amelynek színtere 1985-től Mátraalmás volt. Szakmai céljaik megvalósítását a képzett, fiatal szakemberekből álló gárda biztosította. A múzeum értelmes módon kívánta kihasználni az adott szellemi kapacitást, melyet a szervezett szakági kutatási koncentrációval kívántak elérni. Hosszú távra tervezett tudományos programokat alakítottak ki, rendszeresen szerveztek szakmai konferenciákat, melyeken a megyei kutatási eredményeket szembesítették az országos kutatási produktumokkal. Kutatási céljaik valós társadalmi-politikai-gazdasái igények alapján fogalmazódtak meg, keltettek érdeklődést. A munkatársak publikációs tevékenysége sokszínű, jó színvonalú, országos érdeklődést is felkeltő volt. Az erre épülő kiadvány politikájuk lehetőségeikhez mérten átgondolt, színvonalas és hiánypótló volt. S ami a legfontosabbnak ítélhető, folyamatosan jelen voltak a megye tudományos, közművelődési életében. A múzeum vezetése és a munkatársai, a múzeum szakmai tevékenységének bővülése során érzékelte a múzeumi névadás tévútját, ellentmondásosságát, ezért indokoltnak érezték egy olyan végleges név felvételét, mely pontosan kifejezi szakmai irányultságukat. Ugyanis már 1988-tól folyamatosan jelentek meg azok a szakmailag hiteles publikációk, melyek Nógrádi Sándor politikusi életútját, tevékenységét is bírálták. Ezért egy szűkebb, muzeológusokból álló csoport feladata lett névadójuk, Nógrádi Sándor hozzáférhető, életútját dokumentáló források vizsgálata, melynek során intézményekben, levéltárakban a hozzáférhető iratokat tanulmányozták. Arra a következtetésre jutottak, hogy nem egy ellentmondásos történelmi személyiséggel azonosítható, hanem egy, a múzeum szakmai tevékenységét pontosabban kifejező névre van szükségük, ezért a múzeum vezetése 1989. november 14.-én javaslatot tett a fenntartó Nógrád megyei Tanács VB művelődési, ifjúsági és sportfőosztályának, az új, a Nógrádi Történeti Múzeum név felvételére. Indoklásuk szerint a „Nógrádi” név tevékenységük helyszínére, a „Történeü” pedig a szakmai irányultságukra utal. A „Múzeum” pedig mint a társadalom emlékezetének színtereként, elsősorban a tárgyak gyűjtését, feldolgozását-megőrzését és közzétételét jelenti. 132
