Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum harminc éve (1959-1989)
Értékek és Konfliktusok Sajnálatos módon azonban a tervezett várostörténeti munkájából csak résztanulmányok születtek. Az 1929-ben megjelent híres „Salgótarján és a Karancs-Medves vidék részletes kalauza” című munkájának folytatását, a pótkötetet, 1941-ben már nem sikerült kiadatnia. Egy múzeum alapításával és irányításával járó feladatokat, gondokat már jól ismerte, hiszen alapítója volt a Liptó vármegyei múzeumnak, három évig vezette a Moson vármegyei múzeumot és munkatársként hosszabb időt töltött el a veszprémi múzeumban is. Tatán a gimnáziumban hozott létre múzeumi gyűjteményt. Természetesnek tűnik ezek után, hogy új munkahelyén, Salgótarjánban is hozzáfogott egy múzeum megszervezéséhez. Először 1926-ban, a helyi „A MUNKA” című lapban cikksorozatot jelentetett meg „Salgótarján r.t. város története és múzeuma” címmel. Nem titkolt szándéka volt ezzel, hogy megszerezze a város lakosságának erkölcsi és anyagi támogatását. írásában részletesen kifejtette egy salgótarjáni monográfia megírásának fontosságát és szükségességét, amivel kapcsolatban elodázhatatlan volna egy „Salgótarjáni-városi Múzeum” létrehozása is. A kezdő lépéseket már régebben megtették, de a gazdasági válság során mindjobban romló anyagi viszonyok, az általános elszegényedés ebben a kérdésben is szomorúan éreztette és érezteti hatását. „így azután még mindig fájdalmasan nélkülözzük a salgótarjáni monográfiát és a salgótarjáni múzeumot! Pedig aránylag csekély eszközökkel egy-két - múzeumi célra alkalmas terem rendelkezésünkre bocsátásával - meg tudnánk vetni egy - városunk kulturális életére nézve igen nagy fontosságú intézménynek - a városi múzeumunk alapjait!” Egy év elteltével, 1927. június 24-én, „Salgótarjáni Városi Múzeum” címmel díszes plakátot bocsátott közre „Vegye kezébe a közönség is a kultúra ügyét: indítson mozgalmat a Salgótarjáni Városi Múzeum megalapítása érdekében” - írta. A későbbiek folyamán, az 1929-es múzeumi törvény értelmében a „Múzeum” helyébe a „gyűjtemény” szót írták. Az óhajtott közgyűjtemény azonban támogatás hiányában nem jött létre. A város polgárainak tájékoztatása céljából, ezért dr. Dornyay Béla 1935. decemberében és 1936. januárjában négy részből álló sorozatban jelentette meg a múzeumi tervezetet. A „Salgótarján város gyűjteménye” címmel írt cikkében már javaslatot is tett a szakgyűjtemények csoportosítására is, melynek során a gyűjteményt „tárakra” és ezeket „osztályokra” bontotta. A városi gyűjteményen belül a következő tárakat szerette volna létrehozni: néprajzi, természetrajzi, érem- és régiség, térkép- fénykép- és képes levelezőlap, könyv- és nyomtatvány, oklevél, ipar- és képzőművészeti valamint a világháború ereklyéi. A „Munka” oldalain adott hangot elkeseredésének is a felett, hogy nem tud a város egy helyiséget sem biztosítani az eddig összegyűjtött anyag tárolására. Hosszas szervezőmunka és személyes kapcsolatok révén, a felújított városháza kis tanácstermében dr. Förster Kálmán polgármester 1935-ben három szekrényt engedett át dr. Dornyay Bélának, melyben a város területén előkerült régészed anyag és néhány néprajzi vonatkozású tárgy volt látható. Szervező munkáját diákjai mellett a város polgármestere, Horváth László városi tanácsnok és néhány magángyűjtő segítette. A Nógrádi Történeti Múzeum adattárában fontos dokumentumként megtalálható a „Salgótarjáni múzeumi szerzeményi naplója"-ja, melyben az első tételes bejegyzés 1925- ből származik, és maga Dornyay Béla helyezte el letétként az első tárgyat. A domborműves kályhacsempe a volt Szluha-Jankovich kúriából került elő. Az utolsó bejegyzés dátuma 1938, amikor is már 318 db tárgy- és dokumentum szerepelt a gyűjteményben. Az 115
