Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

szabb-rövidebb ideig bányászkodás is megindult. A barnaszén alsó-miocén korú, lignitszerű. Maga a telep erősen palás, beágyazott, fűtőértéke 3200-3400 kalória. Vastagsága 0,39-0,96 méter között változott. Ezek az adottságok nem ösztönözték különösképpen a nagyobb vállalatokat a bányanyitásokra. Annál inkább szorgoskodtak a kisebb vállalkozások, akiknek más, értékesebb terület nem állt rendelkezésére. Az 1868-as tagosítási térkép szerint a gr. Berényi birtokon már ismert a Csapás-völgy déli részén a kőszéntelep, amely azonban nem volt feltárva. Ezért csupán a könnyen megközelíthető helyeken történtek kísérletek bányák nyitására.

1 A tarnóci szénről 1882-ben már készített szakvéleményt Gödieké J., ezt követte 1908-ban Hercsuth Géza véleménye egy szénterületi ajánlatra. A vélemény azt fogalmazta meg, hogy Tarnócon és Litkén az Ipoly-völgyében, salgótarjáni szénnel azonos barnaszén termelhető ki. A vasút a szénterülettől alig 10 percnyi távolságra húzódik, ami a szállítás szempontjából előnyös lehet. A felkínált terület nagysága 200 hold, melyen a kiaknázási jogot Novákné Hoffmann Júlia, Nóvák János és Gyula birtokolta. A területet már a század elején felkínálták megvételre az SKB Rt.-nek, s az ajánlatukhoz mellékelték a korábbi vizsgálat jegyzőkönyvét. Ebből kitűnik, hogy már széntermelés is folyt a területen saját szükségletre. A széntelep vastagságát 1,25 méteresnek becsülték.

2 Az 1910-es évek elején új kutatókként jelentek meg Ipolytarnócon Wystrichovszky Richárd és Szuczky János losonci lakosok, akik széntelepet tártak fel.

3 Az 191 l-ben adományozott bányatelkük 36,09 ha nagyságú volt, ezen létesítették az Ilona-tárót. Szuczky János a bányatelep 2/3 része felett rendelkezett.

4 Wystrichovszky kiválása után Szuczky szerezte meg a bányatelket teljes egészében, aki ekkor ózdi lakosként szerepelt.

5 A váltásra akkor került sor, mikor Wystrichovszkyról kiderült, hogy mint porosz-sziléziai származású bányamérnök, még mint salgótarjáni illetékességű Losoncon szénmegrendeléseket gyűjtött, amit nem teljesített. Az ügybe belekeveredett Braun Soma szénkereskedő kénytelen volt tiltakozni a sajtó útján, hogy neki nem volt megbízottja a szélhámos bányamérnök.

6 Mivel bányászati tevékenységről több adattal nem rendelkezünk, arra kell gondolnunk, hogy csak névlegesen bányászkodtak. Vitális István 1920-ban járt Ipolytarnócon és megtekintett egy új bányát a falutól DK-i irányban, a Csapás-völgy első, jobboldali mellékágában. A tárót itt szénkibúváson hajtották ki 54 méter hoszszan dőlés mentén. Lignitszerű, 0,55 méter vastag barnaszéntelepet dőlés-mentén 54 méter, csapásmentén 156 méter hosszan tárták fel. A barnaszenet a medence leggyengébb szenének minősítették, értéke 46 K/q volt. A napi termelés elérte a 1,5 vagont. A bánya művelési viszonyait kedvezőnek ítélték, csekély vízszivárgása, és a hiányzó talpduzzadás és nyomás következtében. Az ácsolat is megfelelő volt a bányaberendezésekkel együtt. A táró tulajdonosa az Ipolytarnóci Kőszénbánya Rt. Herzog és Kohn cég. A látottak alapján Vitális István jelentős bányaipart jósolt a területen megvalósulni. Az 1939-ben megjelent munkájában Vitális már azt írta, hogy a területen 1920-1921-ben az Ipolytarnóci Kőszénbánya Rt. Kovács és Béky nevű cég is dolgozott a bányászatban. Széntermelésük: 1920: 12 000 q, 1921: 21 000 q volt7 A nevek különbözősége ellenére véleményem szerint ugyanarról a bányavállalkozásról volt szó. Nóvák Gyula és érdektársai, valamint Laufer Sándor 1923. szeptember 12-én adásvételi szerződést kötöttek, melynek során megszerezték a szénkiaknázási jogot Gonda Pál és társai birtokára. A szénjogokat Nóvák Gyula korábbról már birtokolta. Az ipolytarnóci lakosok egy része és Sugár Vilmos szénbánya vállalkozó 1920. november 17-én kötött szerződést, melynek értelmében 10 héten át kutathattak. Valószínűleg eredményesek lehettek a bejárások, mert a bérleti szerződést 1921. március 24-én megkötötték. 1932. december 1-én a bérbevevők jogutódjaiként tűnt fel: Zsengellér József, Szmolka Mihály, dr. Tamáskovics Jenő (Nóvák féle birtok alatti szénterület). 1933. június 29-én Laufer Sándor adta bérbe az ipolytarnóci széntelepek kiaknázási jogát Tamáskovics Jolán salgótarjáni lakosnak, mint haszonbérlőnek. 1933-ban találkozunk a Salgótarjáni Szénmedencei Kőszénbánya Vállalat ipolytarnóci céggel, akik július 23-án a Szőllőhegy elnevezésű területen található tégla, cserép, illetve edény gyártására alkalmas agyag kitermelési jogát szerezték meg a terület alatti kőszén kitermelési jogával együtt. Augusztus 12-én az SZKV a Molnár féle földbirtokon iparvasút céljára területet bérelt, megbízottja Tamáskovics Jenő és Köllő Ignác volt. Szabó Sándor ipolytarnóci 351