Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
A Kutas-puszta területén található Prónay szénjogokat az ÉKI Rt. vette meg. Az első világháború után jelentkező szénkonjunktúra hatására bányát létesített a gyengébb minőségű szén kitermelésére. Először 1921-ben Platthy Elemér, majd 1922-ben Krúdy Gyula és br. Prónay Róza és Irma, valamint a közbirtokosság szénjogait vásárolták fel. 23 A társulat a Hecht féle területen (Szénégetővölgy) 1922-ben hajtotta ki az István tárót, majd 1923-ban lemélyítette a Jenő lejtősaknát. 24 Az I. sz. Jenő lejtősakna bányaüzeme Karancskeszi község területén, a baglyasaljai osztályozótól és rakodótól mintegy 14 km távolságra feküdt. 1921-ben már elkészült a lejtősaknáig vezető keskeny nyomtávú bányavasút is. A szénkonjunktúra megszűnése után a bánya szenét csak a közeli fogyasztónál lehetett értékesíteni, ami maga után vonta a bánya visszafejlesztését. 25 Miután az SKB Rt. 1925-ben beolvasztotta az ÉKI Rt.-t, annak baglyasaljai bányaigazgatóságát megszüntette, az összes bányaüzem egységes irányítás alá került, baglyasaljai kerületként. 26 A széntermelés az 1924-1930 közötti gazdasági pangás időszakában éppen csak létezett Karancskesziben. Az üzem léte attól függött, hogy a kitermelt szenet el tudják-e helyezni a fogyasztónál. A gyenge minőségű szén nem volt kelendő, a szécsényi gőzmalom is havonta csak 10-20 q szenet vett át, amit igáskocsival szállítottak el. A faluban és a környéken lakók (Baglyasalján dolgozók közül) itt váltották ki illetmény szenüket. Ezzel havonta 10-15 vagon szén kitermelését biztosították. A téli üzem után a tavaszi-nyári üzem szinte leállt. Ekkor 10-15 embert foglalkoztattak heti két-három műszakban. így nem sikerült a kitermelt szenet maradéktalanul értékesíteni. A bánya állapota romlott, a szén minősége az alkalmi követelményekhez képest is kifogásolható volt. Felmerült az üzem szüneteltetésének a kérdése is, melynek során a munkásokat áthelyezték volna a baglyasaljai kerülethez. Ekkor néhány helyi lakos úgy döntött, otthon maradva bevárja az idők jobbra fordulását. A többiek helyben maradva a bánya fennmaradása mellett döntöttek. A harmincas évek közepétől már az újabb szénkonjunktúrára számítva, az SKB Rt. tovább gyarapította szénjogait, s ennek során 1932-1942 között gr. Hoyos Józsefné br. Radvánszky Éva Kutas-pusztai birtokát vette meg. Radvánszky Éva anyja Prónay Karolina révén volt itt birtokos. Ugyancsak megvették br. Prónay Józsefné karancskeszi birtokát is. 1935-ben szerződést kötöttek a falu határában évek óta váltakozó sikerrel bányászkodó Palicza János és Tunyogi Csapó János bányavállalkozókkal. Palicza helyi születésű volt (1898) és 1934-ig az SKB Rt. aknásza. 1933-ban tárta fel a János lejtősaknát, melyben 4200 kalóriás szenet fejtett. Évi termelése a harmincas évek elején elérte a 250 vagont. Jellemző, hogy bányászainak nem tudott biztosítani repesztő anyagot, ezért olyan megállapodást kötött velük, hogy a bérezés alapja továbbra is az eddigi szénteljesítmény mértéke. Az SKB Rt. bányamunkásai zömmel Karancskeszi, Karancsberény, Karancslapujtő, Baksaháza, Karancsalja, Mihály- és Egyházasgerge, Litke, Ipolytarnóc, Piliny lakosaiból került ki. Eleinte munkásszállítás sem volt, mindenki úgy érte el a munkahelyét, ahogy tudta. Majd a szenet szállító villamosvasúton (Baglyasalja, Etes, Karancsalja, Karancslapujtő) szállították a bányamunkásokat munkahelyükre. Palicza János a bérelt Haan birtokon létesítette a János lejtősaknát. Haan Imre megyei főszolgabíró örökösei, Haan Margit, Lenke és Szendi 138 holdas birtokából 52 holdat biztosítottak Paliczának. A szénjogokért 2,5-3,4% terrágiumot fizetett. A lejtősakna a III. sz. telepet tárta fel 52 025 m 2-en, ahol 520 250 q barnaszenet tételezett fel. A szenes telep 2,42 méter, a használható szén ebből 1,34 méter volt. Palicza a lefejtett szenet már a lejtősakna szájánál értékesítette. Másik területe 47 370 m 2 volt, ahol 479 700 q szenet remélt. A Haan birtoknak ezt a részét azonban az SKB Rt. is szerette volna megszerezni. 27 Ennek érdekében 1936. január 16-án haszonbérbe vették özv. Rákóczy Sándorné (Haan Lenke) és Kazareczky Istvánné (Haan Szendi) István védnevű bányatelkét. Korábban a Haan-Palicza társulásból Haan József rendelkezett a bányatelek alapját képező birtokkal, Palicza csak a bányászati ismereteit adta a vállalkozáshoz. Az István bányatelek 1935-ben került adományozásra, majd ezt bérelte az SKB Rt. s tőle az alvállalkozó Palicza János. Az SKB Rt. bányászatának tárgyát a III. (alsó) telep felső padja képezte, melynek átlagos telepvastagsága 0,6-1,0 méter volt. Szene erősen palás, csak a felső 0,25 méteres szénpad számított értékesebbnek tisztaságánál fogva. A Jenő-lejtősaknai szén 3200-3600 kalóriás volt, rosszabb minőségénél fogva nem lehetett salgótarjáni szénként értékesíteni. Ezért hozták létre, csak kereteiben 285
